2011. november 13., vasárnap

Festmény Lackóról, emlékműsor és Tavaszi Tárlat

07-05-23
// zoé // 2007. máj. 23. 21:14

2007. 05. 18.
Képek, fények a régi mozi előtt

Szilágyi Zoé vállán patkánnyal, szövegeket olvasva emlékezett Szilágyi László festőművészre, szólt a punkzene, s megállt a levegő. Fenyvesi Ottó költő kezében egy dudával tombolát árult, közben pedig festők rakodtak ki a Séd mozi elé. Ellesett pillanatok ezek.

Képekbe foglalva. Már a Múzsák kertje ötlet is jó volt. Arra, hogy a Gizella-napok keretében a költők, írók, képzőművészek és a rétegkultúra képviselői is megmutathassák magukat. Így kell ennek lenni, színesítették a néha már megfáradtnak tűnő és megújulásra érett nagy városi rendezvényt. Más utat is nyitottak a programkavalkádban, az ő útjukat. És ebbe a próbálkozásba az is belefért, hogy spontán történtek a dolgok, alkalmi együttesek zenéltek, képzőművészeti vásárt és felolvasásokat tartottak, kicsit szervezetlennek tűnt az egész, mégis megmozdított több művészt és a járókelőket.

Igaz, nem özönlötte el a tömeg a mozi előtti részt, de azért jöttek a kíváncsiskodó emberek, s ha már ott voltak, megnézték a kitelepült alkotók képeit, hallgattak egy kis zenét, aztán továbbmentek. Jó volt a festmények, grafikák közé leülni, látni a helyi és környékbeli művészeket, azt, hogy a művészet nem a falak között, hanem az utcán, a téren él és hat.


A Múzsák kertje kezdeményezés olyan volt a Gizella-napok keretén belül, mintha az ember csokipuding mellé fagyit kérne, többgombócost és más-más ízűt. Kellenek az ilyen rendezvények. A veszprémiséghez nekem ugyanúgy hozzátartozik a hagyományok tisztelete, mint a művészcéh, annak tagjai, Fenyvesi Ottó a kollázsaival, ver-seivel, Szilágyi Zoé lénye vagy B. Hegedűs Piros és Debreczeny Zoltán, akik több szabadtéri festési akcióban vettek részt. A veszprémiség az, ha mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő kulturát. Erre is jó a Múzsák kertje. Élő képként.
(Forrás:Veszprémi Napló online.Legalábbis,asszem!)
07-05-15
// zoé // 2007. máj. 15. 18:01

Május 12-én  délután Veszprémben Szilágyi Lackó festőművészre emlékeztünk…
…kicsit később,mint ahogy gondoltam,kicsit másként,de jól éreztem magam!
Találkoztam sok emberrel akik mind szerették,ismerték Lackót.Kipakoltunk Brush-sal (párom) pár képet a számunkra felállitott sátor-szerűségben,az idő klassz volt.Volt több sátor,más művészektől de nálunk álltak meg a legtöbben.
Hiába,aki jó,-az jó!
Jöttek-mentek az emberek,együttesek játszottak többé-kevésbé /inkább kevésbé!/jól.
Sajnos,punkok nem jöttek el,ezért megvan a véleményem a magyar punkokról.A Veszprémiekről,legalábbis…párom mondta,jöttek páran de mikor meglátták,beszartak&elfutottak.
Hogy miért…?
Mű-sznobber bagázs!!!
Azért,jó volt.Igaz,én olvastam fel egyedül,pedig úgy volt hogy mások is.Ezért kissé csalódtam,.mert ezt dögösebben meg lehetett-KELLETT!!!-volna szervezni.Kár,hogy Fenyvesi Ottó sem olvasott fel-számitottam rá!!!
Végül én sem  olvastam fel az EGÉSZ Lackó szöveget,mert ez nem az a hely és nem az a közeg.
Volt pár „erős”kifejezés benne,ami akkor és oda nemigen illettek volna….
De azért egész jó volt.Mondjuk úgy:kezdetnek,próbaként egész kellemes volt,bár a profizmustól távol állt.Még.Majd legközelebb…mert hogy MINDÉG lesz „legközelebb”,és MINDÉG ÚJRA,az magától értetődő.Lackó köztünk van,részt vesz.Velünk legalábbis mindég.
Persze,Gizella-dijat azért nem kapott még….pedig szentül hittem benne.De nem.És én sem…
(Miért is nem lepődtem meg!?)

07-05-09

2007 május 12-én,szombaton,19 óra után(pontos időt nem tudom,a zenekarok fellépése közben,19-és 21 óra között!)  a Gizella napok keretében,kollégák&barátok emlékeznek meg Lackóról!Helyszin:Veszprém,a SÉD-mozi melletti területen felépitett sátorban.
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!!!
"GIZIKE-Oi!"

07-05-06

1992-ben történt....
Akkoriban nemrég szakitottam punk-barátommal,Csucsuval,akivel 3 évig éltem + csavarogtam-többek közt Berlinben!--azaz:Ő szakitott-VELEM!-és a nagyanyámnál(szegény ALIZKA,azóta már ő sem él!)laktam Budapesten,a Városház u.10-ben./PILVAX ház/Egy szétment kapcsolat után,egyedül és magányosan…
Egyik délután az EX-emmel és új csajával találkoztam,a Deák tér-és Madács tér között az akkoriban önkiszolgáló kajálda előtt. Iszogattunk,.dumcsiztunk.Nem néztem ki különösebben,-ki se’festettem magam mert nem voltam túl feldobva…a hajam épp csikos,hátul kockás,”sakktábla-mintás”volt…szűk fekete pulcsi volt rajtam,arra emlékszem.
Ahogy ott iszogattunk,hülyültünk,patkányoztunk,hirtelen megjelent egy nagyhangú fazon egy csajjal.Kopott barna bőrdzsekiben,fejkendőben.Kissé elvont dumát nyomatott és harsány hangjával+beszólásaival elijesztette az ott ülő,kötekedő vén hülyét aki amúgy is már az agyunkra ment…..
Egyszercsak odahajolt hozzám s megkérdezte:”Van rajtad melltartó vagy magától ilyen kajak…?”
Igy ismerkedtem meg Szilágyi Lackóval!!!!
Beszédbe elegyedtünk.Azt mondta,ő fest-bevallom,én inkább valami „hardcore”-os narkóárusnak néztem,aki halálfejeket graffitizik éjjelente az elhagyott utcák falaira…!(ennyit az előitéletek elleni lázadásomról:LÁÁÁM,én sem vagyok jobb,holott én sem vagyok „piskóta”stilárisan!)és elhivott egy kiállitásra a Képzőművészeti fősulira.Asszem a Derkó ösztöndijasok képei voltak kitéve?-már bevallom:nem tom!!!
Mivel nem akartam csalódni,félrevonva Csucsut megkérdeztem:szerinte elmehetek e vele?Ő azt felelte:”Kicsit őrült,de rendes!”
Elmentem hát a Szilágyival.A képzőn wécéznem kellett,s a wécé ajtaját gondosan magamra zártam-sosem tudni az ilyen „harcore”-os punkoknál…! De ő úriember volt,nem nyitott rám hogy rámvesse magát aztán dobjon,s legközelebb ne ismerjen meg…Megnéztük aképeket,dumcsiztunk pár festőnövendékkel,majd a 47-es villamossal újdonsült ismerősöm kérója felé vettük az irányt…
Útközben vettünk egy lityi vörösbort,Lackó meg elmondta,hogy van egy kis háza Budafokon meg egy „Adél”nevű vizslája.És „nem kell minden nap bejönni a városba!”-tette még hozzá….
Budafokon,egy kis sárgaszinű házban lakott,egy aranyos kis rózsakerttel.A falon lévő festményei bizonyitották,hogy bizony,vérbeli festőművészről van szó.Bár,nekem-akkor-nemigen tetszettek,de akkor még nem is volt ennyire kiforrott,ráadásul,épp HITGYÜLIS tudatzavaros fázisát élte akkor…. önarcképei nem igazán hasonlitottak,inkább valamiféle ideálképet ábrázoltak,-mint aki nem meri felvállalni valódi,ösztönbéli önmagát s nem azonos önnön-magával.
A lakásban egyenletlen,sötét hajópadló,a fürdőben valami dugulás miatt bokáig ért a víz…csak úgy tocsogott!Az ágy mellett a kisszéken valami gyülis könyv,-és a kertben egy totál idegbeteg,sötétbarna német vizsla,.A Szilágyi kijelentette,hogy őt vagy „Lacusnak”vagy „Lackónak”nevezik,-választhatok!Én azonnal megláttam benne a Lackóságot,ezért ezutóbbi mellett döntöttem!
S megismerkedésünk után alig pár órával már szexeltünk is!Ki se keltünk az ágyból…csak az volt a kikötésem,hogy összebújunk „utána”…!
Én már „haza”se mentem többé,-odaköltöztem hozzá.
Igy kezdődött megismételhetetlen-és viharos kapcsolatunk,majd-alig 2 hónapra rá!-házasságunk…..
A rólam készült Lackó pasztellképpel,most.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése