2019. február 3., vasárnap

12 éve....

Ma 12 éve.....s a lyuk, melyet  hiányzó  alakja ütött a környezetébe, AZÓTA sem lett bestoppolva!

12 éve....s az űr, melyet  zsenijének és  ragyogó elméjének hiánya ütött  a művészvilág falaiba, azóta is  szélfuttán tátongó lyuk csupán!

Önként távozott közülünk,- elegánsan és pont MIELŐTT még az  ittléte arra késztette volna hogy megalázza ez az őt NEM befogadó világ! Könnyed mozdulattal lépett le az élet gyorsvonatjának peronjáról. Bocs, de - mennem kell!

 S ment.

Túl jó volt ő  közénk-  angyal-lény egy elvetemült erőszakos s érzéketlen országba.  Egy valódi Berlini figura, kit viszont Berlin NEM szivott magába. Kivetette  az anyaméh de ahova került, cseppet sem volt barátságos!

Nem kért belőlünk  tovább. Nem kért a hozzá méltatlan életből. Nem erőszakolta magát tovább  senkire. Azokra akik megvetették s mostanra visszasirják s ünneplik.

Utánam a vizözön!- mondta.

Kicsit  veszitett a nap a fényéből azóta. S a hó is mintha nem lenne annyira hófehér ....a tavasszal kivirágzó fák egykori varázsa  talmi üres giccsparádé benyomását keltik s a karácsonyok sem érnek már semmit.
Minden kicsit kopottabbá s értéktelenebbé vált!

  Elvesztésével a világ veszitett. Nem is keveset.

12 éve....nincs rendben a világ!

Isten nyugosztaljon Szilágyi Lackó festőművész. És Isten veled. Mert kezdünk mondatot "éssel"- ha én mondom.
Tartjuk még a frontot!