12 éve....s az űr, melyet zsenijének és ragyogó elméjének hiánya ütött a művészvilág falaiba, azóta is szélfuttán tátongó lyuk csupán!
Önként távozott közülünk,- elegánsan és pont MIELŐTT még az ittléte arra késztette volna hogy megalázza ez az őt NEM befogadó világ! Könnyed mozdulattal lépett le az élet gyorsvonatjának peronjáról. Bocs, de - mennem kell!
S ment.
Túl jó volt ő közénk- angyal-lény egy elvetemült erőszakos s érzéketlen országba. Egy valódi Berlini figura, kit viszont Berlin NEM szivott magába. Kivetette az anyaméh de ahova került, cseppet sem volt barátságos!
Nem kért belőlünk tovább. Nem kért a hozzá méltatlan életből. Nem erőszakolta magát tovább senkire. Azokra akik megvetették s mostanra visszasirják s ünneplik.
Utánam a vizözön!- mondta.
Kicsit veszitett a nap a fényéből azóta. S a hó is mintha nem lenne annyira hófehér ....a tavasszal kivirágzó fák egykori varázsa talmi üres giccsparádé benyomását keltik s a karácsonyok sem érnek már semmit.
Minden kicsit kopottabbá s értéktelenebbé vált!
Elvesztésével a világ veszitett. Nem is keveset.
12 éve....nincs rendben a világ!
Isten nyugosztaljon Szilágyi Lackó festőművész. És Isten veled. Mert kezdünk mondatot "éssel"- ha én mondom.
Tartjuk még a frontot!
