DEAD BITCH ÉS GIZIKE -OI!-MEG HASONLÓ "NYALÁNKSÁGOK".
Zenekarunk:The DEAD BITCH
A kép egy igen...hm...botrányos témát jelenit meg.A képen Gizella királyné látható fejjel lefelé keresztre feszitve,zöld fanszőrzettel (....) -ezt L.zöld műhajból csinálta- -amint Jézus Krisztus épp...hm..."nyalókázik"a lábai közt! (nos...ENNÉL finomabban NEM tudom leirni,vagyis az már álszent volna,-Lackó durvább szavakkal adta elő,mikor is a kép pont a GIZELLA NAPOKon lett kiállitva...gondolom,senki sem sejtette a pontos témát,ám Lackó erről harsányan tájékoztatta a nézőket!
Tennék be MÉG képeket,de ku*va lassan tölt be a netem,nincs a helyzet magaslatán,emiatt folyton szétkapcsol "időtúllépés miatt"meg "error"meg ilyesmik...
(Isten büntetése....! HEHEHE!)
Sebaj,egyenlőre ez is elég.
**********************************************************************************
PILLANATFELVÉTELEK A MÚLTBÓL
Ezek itt:képek a múltból!
Sikerült a netről letöltenem egy olyan DVD-lejátszó progit,amivel az épp nézett DVD-filmekből pillanatfelvételeket készithetünk egy gombnyomással...
Igy természetesen a LACKÓRÓL (és ZOÉRÓL!) készült TV-műsorok DVD-változatairól is...
Kezdetnek ime pár ezekből!!!
Föntről lefelé:
-Lackó az "EXPRESSZIV TERMÉSZET" c.Hegyi Gergő-féle riportfimben.Ez a film mellesleg megtekinthető lesz most a Veszprémi Egyetem aulájában a 2007.november 19.-én 17 órakor kezdődő "CIVIL DIZÁJN" cimű kultúrális rendezvényen is!
-MELLETTE:Zoé (én) & Lackó egy kiállitásmegnyitónk utáni SÉD-tévés riportban. /a riporter-liba OLYAN hülyeségeket kérdezett,hogy Lackó majdnem "rámozdult"és megrakta!Pl."Laci,ismered is azokat az expressziv festőket akiket mindég emlegetsz?"-meg:"-Mit szólnak a szomszédok a külsőtökhöz és mi lenne ha most hirtelen polgári munkát kéne végeznetek? Mondjuk... villanyszerelő....?"-Lackó válasza:" Én lennék az első aki bedugná az ujját a 220-ba!"/
-Alatta: Lackó & Zoé a "Jani házhoz megy"-ben a TV1-en. A műsor a Veszprémi csatornázásról szólt ám nálunk átment kultúrális beszámolóba....(Lackó felhivta Janit hogy nézze meg a képeinket,előtte meg elmondta,hogy a ház amiben lak(t)unk,igazi kisértetház ahol "démon- jellegű szellemek kisértenek"meg egyéb "szellemi dimenziók"vannak jelen...!)
-Legalul:a nagy kép legalul a Veszprémi "KISGALÉRIÁBAN"rendezett kiállitásunkon készült, a megnyitó-performance/bemutatón ahol Lackó (játék)-pisztollyal "lelőtt"majd rálőtt a Művészetek Házának akkori vezetőjére,Nagy Karcsira....aki a magnót kezelte amiből ANNE CLARKE "SLEEPER IN METROPOLIS"c.dala szólt.../erre táncoltam ezt megelőzően/!
Pár analfusz a környéken akik csak a képeket látták a megnyitóról a NAPLÓ -ban,azt hitték:VALÓBAN bankot raboltunk!!! (van ám itt kultúra!...).
S mégegyszer :
2007 november 19.-én 17 órakor a Veszprémi Egyetem aulájában a CIVIL DIZÁJN cimű kultúrális rendezvény keretein belül megtekinthető lesz az eddig be nem mutatott "EXPRESSZIV TERMÉSZET" cimű rövidfilm Szilágyi Lackóról/val!
Ezen kivül lesz még zene /JAZZ/,rövidfilmek Fehérvári filmesektől,vetités + DJ-k és plakátkiállitás!
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!!!
*********************************************************************************
RITUÁLIS BALTATÁNC AZ ABLAKBAN
Lackóval sok jó "bulit"csináltunk!
Kedvenc zenéink közé tartozott az EINSTÜRZENDE NEUBAUTEN,a SWANS meg hasonlók.Egy időben nagyon vonzódtunk a misztikumokhoz. Furcsa módon keveredett nálunk a keresztény punk,a sötét mágia és a szellemvilág szeretete.Lackó azt mondta,ő a "Zibanitum",azaz a kalapácsos kutya szerű sötét démoni lény...akkoriban én is még Aleister Crowley mágus rajongója voltam,-igaz ezt a rajongást egy idő után mellőztem,miután kellemetlen dolgok kezdtek történni velem & körülöttem ,amiket már nem lehetett véletlennek nevezni-s melyek igen rémisztőek voltak!
Egyszer épp a SWANS zenéjét hallgattuk,Lackó félmeztelenre-vagy meztelenre?-vetkőzött.Éjjel volt,tán épp telihold is...
A SWANS totál-brutál rituális áldozati zenéje dübörgött,Lackó meg a baltával táncolt a műteremben...vagy a késsel?Asszem mind a kettővel!Orditozott hozzá ,pogózott (punk-tánc stilus)szinte transzba esve...
Valahogy azt hallucinálta-no NEM drogoktól,neki ilyesmi NEM kellett,bár akkoriban még volt hogy ittunk & szipuztunk is /nitró higitót,Pálmatexet-NEM keményebb drogot ahogy a sok sznob kispolgár hitte!)-szóval,az jött be az agyába hogy jönnek a skinhead-ek ....valakik üvöltöztek a távolban és Lackó azt gondolta hogy egy csomó kopasz jön és meg akar bennünket ölni....jól bedurvulva,-rituális baltatáncot járva ,kiállt a szobánk nyitott ablakába meztelenül,éjjel,és üvöltött:GYEEEERTEEEEK!!!!-miközben baltával,késsel hadonászott,rémisztő ős-PRODIGY videóklip főszereplőjeként...nekem irtóra tetszett az egész,én is táncoltam,pontosan már nem emlékszem mindenre de tök jó buli volt!Különös atmoszféra uralkodott,démonok voltunk egy másik dimenzióban,őserőtől duzzadva,erotikus töltetű performanceben kiteljesedve....
Vártuk,vártuk a skiniket de valahogy,...sosem érkeztek meg!Tán ott sem voltak sohasem.
Másnap a szemben lévő házban lakó HIT gyülis keresztények igen félszegen megkérdezték,vajjon VELÜK van e valami bajunk?-mert az éjjel IGENCSAK megrémültek...!!!!
Nem is laktak ott sokáig.Nem birták a hely...hm...szellemiségét!(magyarán,RETTEGÉS fogta el őket a nálunk történő "ördögi szertartások"miatt...!)
Hogy akkor történt e vagy máskor:már nem tudom-tán pont e éjjeli akciónk ELŐTT,este felé-hogy nálunk járt jó barátnénk, Botos Kriszta,más néven:Tűz Kriszta-aki évekkel ezelőtt még az AURÓRA nevű punk együttesben is énekelt mint vendég,-jelenleg a Sikátor énekesnője-ő nagyon birt mindkettőnket. Vele együtt táncoltunk-üvöltött a SWANS-Kriszta nekiállt a Bibliával "maszturbálni" (na persze,csak IMITÁLTA!) miközben Lackó + én meg rituális táncot lejtettünk körülötte.Jót mulattunk mind 3-an!!! Sokak szerint ez bizti szentségtörés-de nekünk belefért.Mindég sajátos módomn fogtuk fel a hitet,szellemvilágot,mágiát.....
******************************************************************************
SOMLAI PÉTER VERSE LACKÓRÓL
Somlai Péter:
Utolsó ecsetvonás
Szilágyi Laci festőművész emlékére
Csillagfényben úszik a Hold,
s Te reszkető ecsettel
az Ő arcát álmodod.
Titkokat tudsz, énekeket.
Szelíd bárányvér mosott
hófehérre…
Te már benne rejtezel, a
valóság köde kitisztult,
a világ
tejfehér üvege darabokra tört.
(2007. szeptember)
További versek Pétertől ITT:
http://somlaipeter.extra.hu/versek.php
*********************************************************************************
HAPPY HALLOWEEN!!!
Ma halottak Napja van.És -FŐLEG!-HALLOWEEN.Azt mondják,ezen az éjjelen a halottak ellátogatnak régi otthonukba illetve,meglátogatják szeretteiket...
Egyszer Lackó is készitett egy kis töklámpást,ám az egy idő után elkezdett rothadni,megfeketedni...emléXem,a festőállványára szúrta s az idő múlásával,a tökfej egyre groteszkebb vigyorba torzult,ahogy feketedett...végül igazi, horrorfilmbe való gonosz tökfej lett belőle...a végén kidobtuk!
A Lackóblogba betettem pár ,a netről leszedett HALLOWEEN-képet-a mackósat AZÉRT,mert Lackó mindég "Macinak",vagy "Mackónak" hivott.....
Betettem továbbá egy képet Lackó sirjáról is.
EGÉSZ ÉVBEN HALLOWEEN van mostmár!!!
-HAPPY HALLOWEEN!!!!-
**********************************************************************************
PETHŐ IMI IRÁSA LACKÓRÓL
Lackó!
- ne írják át az életét, de tegyük a megfelelő helyre -
Ma még mindenki tudja Veszprémben, hogy ki volt az a bőrdzsekis, fémes, színes arc, aki szeretett beülni egy-egy kávéra, aki fáradhatatlanul rótta a város utcáit télen, nyáron. Szilágyi Lackó festő. Már életében kultuszfigura lett. Ő volt a punk festő, az avantgárd művész. Nekem – és sokaknak – Lackó. Tegyünk azért, hogy évtizedek múlva is mindenki tudja, ki volt ő!
Lackó már életében jelenség volt. Mindenki ismerte. Hozzátartozott Veszprémhez. Naponta többször is feltűnt a város utcáin, terein. Csak rá jellemző lépéseivel átszelte a várost. Egy-egy ráérdemesült emberrel szót váltott, majd ment tovább, vagy beült egy kávéra. Figyelt, ment, élt.
És festett. Amennyit bírt. Neki tényleg az élete volt a festés. Ilyenkor kiadhatta a feszültségét, ilyenkor egyenlő feltételekkel küzdhetett a démonjaival. Aki látott már Szilágyi képet, érti, mire gondolok.
A szerencsésebbek � vagy talán a bátrabbak �, akik meg merték szólítani, tapasztalhatták, mekkora koponya. Kitörései, kiabálásai mellett a művészetről, az életről, Veszprémről rendkívül jó gondolatai voltak. Nem hétköznapiak. De hát ő sem volt az. Eredeti volt, egyéniség. Nem akart senkit sem utánozni, nem volt trendi, nem akart megfelelni senkinek. Csak magának. Megmaradt punknak, mert a �punkságot� szabadnak, őszintének gondolta.
Zúzott. Zenében, művészetben, magánéletben. Nem voltak arcai � Ő volt az ARC. Teljes akart lenni, menni a saját útján, ami cseppet sem volt könnyű. Sem neki, sem a társainak. Sokan ismerték, de kevesen értették. Még kevesebben szerették. Néhány ember volt talán, aki barátságban volt vele � rövidebb, hosszabb időre. De a többség félt tőle, kerülte, vagy jobb esetben botránkozó csodálkozással nézte, mint egy cirkuszi fellépést.
Nem értették, nem szerették. És ő szétrobbant ettől. Meg a hétköznapitól, a megszokottól, a konformizmustól, a gerinctelenségtől. A mai világunktól!
Tükör volt és szónok, a festészet, a szabadság bajnoka. Szavakkal, képekkel szólt be a praktikus, könyökölős létünknek. Ki akarta pukkasztani a műanyag lufinkat. Közben pedig ő pukkadt ki. Felőrölték a hétköznapok. Elfáradt, kifáradt. Elege lett. Elment! Maradt a szellemi örökség képek formájában. Maradt valami Lackóból.
Most kell figyelnünk, hogy ne írjuk át az életét. Ne csináljunk belőle Szilágyi László festőművész urat, vagy László testvért.
Tanuljunk belőle. Tanuljunk az ő sorsából. Tanuljuk meg kezelni a nehéz embereket. Elismerni, segíteni őket. Ne az örökségükből éljünk, hanem az örökségükért!
Lackó kapcsán is számtalan jó ötlet látott, lát napvilágot. Ha méltóak rá, segítsük őket. A város vállaljon ebben szerepet, mert Veszprém és Lackó neve összeforrott. Azért dolgozzon mindenki, hogy évtizedek múlva is mindenki tudja, ki volt Szilágyi Lackó.
És festett. Amennyit bírt. Neki tényleg az élete volt a festés. Ilyenkor kiadhatta a feszültségét, ilyenkor egyenlő feltételekkel küzdhetett a démonjaival. Aki látott már Szilágyi képet, érti, mire gondolok.
A szerencsésebbek � vagy talán a bátrabbak �, akik meg merték szólítani, tapasztalhatták, mekkora koponya. Kitörései, kiabálásai mellett a művészetről, az életről, Veszprémről rendkívül jó gondolatai voltak. Nem hétköznapiak. De hát ő sem volt az. Eredeti volt, egyéniség. Nem akart senkit sem utánozni, nem volt trendi, nem akart megfelelni senkinek. Csak magának. Megmaradt punknak, mert a �punkságot� szabadnak, őszintének gondolta.
Zúzott. Zenében, művészetben, magánéletben. Nem voltak arcai � Ő volt az ARC. Teljes akart lenni, menni a saját útján, ami cseppet sem volt könnyű. Sem neki, sem a társainak. Sokan ismerték, de kevesen értették. Még kevesebben szerették. Néhány ember volt talán, aki barátságban volt vele � rövidebb, hosszabb időre. De a többség félt tőle, kerülte, vagy jobb esetben botránkozó csodálkozással nézte, mint egy cirkuszi fellépést.
Nem értették, nem szerették. És ő szétrobbant ettől. Meg a hétköznapitól, a megszokottól, a konformizmustól, a gerinctelenségtől. A mai világunktól!
Tükör volt és szónok, a festészet, a szabadság bajnoka. Szavakkal, képekkel szólt be a praktikus, könyökölős létünknek. Ki akarta pukkasztani a műanyag lufinkat. Közben pedig ő pukkadt ki. Felőrölték a hétköznapok. Elfáradt, kifáradt. Elege lett. Elment! Maradt a szellemi örökség képek formájában. Maradt valami Lackóból.
Most kell figyelnünk, hogy ne írjuk át az életét. Ne csináljunk belőle Szilágyi László festőművész urat, vagy László testvért.
Tanuljunk belőle. Tanuljunk az ő sorsából. Tanuljuk meg kezelni a nehéz embereket. Elismerni, segíteni őket. Ne az örökségükből éljünk, hanem az örökségükért!
Lackó kapcsán is számtalan jó ötlet látott, lát napvilágot. Ha méltóak rá, segítsük őket. A város vállaljon ebben szerepet, mert Veszprém és Lackó neve összeforrott. Azért dolgozzon mindenki, hogy évtizedek múlva is mindenki tudja, ki volt Szilágyi Lackó.
**********************************************************************************
KÖZELEG HALLOWEEN
Közeleg HALLOWEEN.A holtak kikelnek sirjaikból s körbejárnak.Szilágyi Lackó hosszú fekete köpönyegben rója a Veszprémi utcácskákat,s minden élőt meglátogat,kit ismert...Zoét megáldja,mig másokra lidércnyomást hoz ...a Lackó Dezső Múzeumban különös dolgok történnek,kellemetlen közérzet súlytja majd az ottlévőket...de a Miklós u.18-ban,Lackó volt otthonában is MEGMAGYARÁZHATATLAN jelenségek észlelhetők...a padláson több a dübörgés mint amúgy,s Lackó lakásából hangos punkzene szűrődik ki...a lépcsőház megtellik cigifüsttel s festékszaggal,a lépcsők éjszaka úgy nyikorognak mintha MARTENS bakanccsal taposnák....aki kinéz az udvarra,még láthatja,amint egy feketeköpönyeges garabonciás suhan tova a Margit romok felé...ő LACKÓ,a démoni festő kisértete...mielőtt szemed felfogná a látomást,az alak szertefoszlik,s ezernyi fekete denevérként röpül föl az égbe...elsötétitve azt.A távolból SÁTÁNI kacaj hallatszik-majd egy hirtelen csattanással mindennek vége szakad.
Újra csend & sötétség borul a környékre s Nagy Karcsi is nyugodtan alhat újra....bár álma NYUGTALAN....LACI!?TE VAGY AZ!?-ekkor Lackó egyik képe a falról a padlóra esik....ma éjjel BÁRMI megtörténhet!Közeleg a HALLOWEEN!
*********************************************************************************
DEAD BITCH/LACKÓ:UTAZIK A PÁPA-HEROINRA VÁRVA
Lackóval volt egy együttesünk amit úgy hivtak hogy DEAD BITCH- Halott szuka.
2000-ben még koncertet is adtunk saját kérónkban.
Az együttes tagjai :
Bársonyosi Viktor-basszusgitár
Szilágyi Lackó-dob,ének
Szilágyi Zoé-ének,sikitás ,szöveg
Nemrég sikerült megszerezni a legutolsó koncert hanganyagát kazettán,-van rajta egy hosszú,improvizált Lackó-szóló-szám is,abszolút BLUES stilusban.
Lejegyeztem a szöveget-1-2 mondatot nem értettem,de ez elenyésző,főleg a végén.
Úgy gondoltam,megosztom ezt a dalt a Lackó-blog olvasóival,IME:
SZILÁGYI LACKÓ & a DEAD BITCH:
"Utazik a pápa...."
Szeretlek én
Tükörbe hányva
Olyan az éj
Pál Apostol lába
Rohad a fény
Köd fátyolra várva!
Utánam az éj
Lepkefing-saláta.
Tükörbe rázva
Éjszakánként ázva
Olyan vagy mint egy lárva!
Szeretlek én
Ködfátyolba rázva!
Pálcika ember
Fején a tenger
Utána kánya
Olyan mint egy bánya
Fekete szénből jön elő az agyam
Képviselő-fánkkal kenem be a hajam!
Olyan az éjjel mint mikor térdre állva
Látom magamat az újdonsült lámpa gyárba
Amerikára nézve
Tükörbe egy kép,nézve
Olyan ez az élet
Mint magányból előjött végzet!
32 dimenzió
Olyan mint egy csecsszopó!(óh-óh-óh!)
15 éve nyomom a bluest
Utánam három csikló malacokat húz!
Keréken járva-pocsolyában állva
Tükörbe hányva-dagaszt egy lárva!
Olyan az élet mint a pápa
Ködfoszlányból
Köröket rajzol!
Homokba élve
Sóbányára nézve
Feljön az éjjel
......
Szemembe nézve
Kitett a TV képernyőjébe!
Szines Géza vagyok
Almássy tér az-az!
Haranglábbal baszok
Éjszakára repednek a faszok!
Oi!
Csikos Józsi lánya
Basszgitárra várva
Sötéten lángolna
Olyan vagy mint egy bálna-HA-HA-HA!
Torgyán József pártja
Akasztásra várva
Orbánc Viktor faszán
Tekereg a jónép!
Péppé verik szét
A rendőrség képét!
Fessre vár a pápa
Heroin az átka
Heroinra vár a pápa
Repülőgép szállitja máma
Amerikából jövet
Oroszország követ!
Újra szar az Európa
Vogel Robi túrós bugyogója!
Über-fejek sorba
Nem vágnak ők orrba!
Betömik az agyad
Szalonnát eszik minden hájfej dagadt!
Utazik a pápa
Heroinra várva
Nincsen transz-szabadság
Csak ködvárosi holtvág!
Holtra vár egy bába
Küszöbön a lárva!
Utazik a pápa
Heroinra várva!
Kőbányai csöves
Faszod 2 méteres,cöles
Uszósapka Margit szigeten
Olyan mint a zebra-beat az elvarázsolt kék égen!.
Földgömbökbe lámpa
Anyám lámpagyára
Kijött az éjszaka máma
Borotvákon állva!
Nagy Feró
MIÉP faszára várva
Vaszlavik,te gazember
Lábad alatt 3 tonna úthenger!
Velorex!
Baltával állsz ki az éjszakába
Betört a fény a kék homályba!"-
(szöveg + előadás:Szilágyi Lackó)
*******************************************************************************
BOCS, LACKÓSÁG...!!!
Bocs,Lackóság. NEM állt szándékomban hogy a neked tervezett emlék-kiállitás EKKORA botrányt kavarjon!
MEG SEM FORDULT A FEJEMBEN hogy ILYEN nagy cirkusz lesz belőle.,ez már NEKEM is sok,negativ szájize lett OLYASVALAMINEK,amit én könnyeden,vidáman,szivvel-lélekkel terveztem-szerveztem,mindenfajta hátsó szándék NÉLKÜL!
Na JÓ: én akartam lenni az ELSŐ aki igy tiszteleg neved & művészeted előtt ,mert tudom hogy te ennek örültél volna "odaát"a leg jobban.
Úgy éreztem:ezzel tartozom neked!!!
Mindég örültél minden kis apróságnak mit én adtam neked,ahogyan én is mindmáig ereklyeként őrzök MINDENT mit Te adtál nékem egykor....
Egy krumplicukor darabja.Egy tőleg kapott süti morzsája.Egy általad elszivott cigi csikkje.Egy dobozos tejes-jegeskávé doboza,melyből TE ittál.
Sőt:még 4 szál szempillád is!!!!Hajtincs is van.Ésatöbbi!
Hm. Mások másként gondolták-NE HARADUDJ,hogy nem tudtam megrendezni amit akartam.Látod: EZ az én formám!Ahogy mondtad:"ki akarnak téged csinálni ebben a városban,Maci!!!"
Én csak...nem akartam hogy olyanok,akiket csöppet sem csiptél, legyenek az elsők akik emléket állitanak zsenialitásodnak.
Utánam már "szabad a pálya":végülis,művészeted SENKINEK sem tulajdona. S igazából abszolút nem oszt-vagy szoroz,KI áll egy megrendezett Szilágyi Laci kiállitás MÖGÖTT.
Mert ott csak EGYVALAMI számit:Szilágyi Lackó képei!!!!!
Mégis-én mint az az ember,akivel megosztottad legmélyebb titkaid.,félelmeid.,vágyaid-akihez mindvégig közöd volt és kötődésed:méltón szerettem volna tőled elbúcsúzni.Ezzel a kiállitással...
IGAZAD VOLT-most utólag látom:-amire MINDÉG legyintettem ha mondtad,irtad,-rájöttem IGAZ:ez a város KICSINÁL engem!!!
De, NE félj:Macid NEM hagyja magát!!!
Néha bekattanok.,sőt:még RÁD is megmérgesedem.Szidlak is oi-kor,rendesen!Vitázom veled,akárcsak életünkben.
Majd kibékülök veled:akárcsak életünkben!
Tudom megérted.S ez a legfontosabb!
Minden (ki) más NEM számit!!!!
**********************************************************************************
INDEX-Veszprém- INTERJú FELHŐSI ISTVÁNNAL LACKÓ MŰVÉSZETI HAGYATÉKÁRÓL
2007-10-20
Az érték túlél mindent, ami hétköznapi
- művészetről, Szilágyi Lászlóról, hagyatékgondozásról �Amikor vállalta a tudatos punkságot, keményen szembekerült az álpunkokkal, az álmodernekkel, és nehezen jött ki azokkal, akik művészetpolitikát művelő embernek mondják magukat.� � mondta lapunknak Felhősi István festőművész, akivel Szilágyi Lackóról, életművéről és - úgy amblokk - a hagyatékgondozásról beszélgettünk.
Index: – Mint a tradicionális, klasszikus művészet felé forduló festő, hogyan látod a közülünk már eltávozott Szilágyi Lackó művészetét és alakját?
Felhősi István: – Nehéz megfogalmazni, mert személyesen ismertem őt, elég sokat beszélgettünk, és velem soha nem volt olyan indulatos vitája, amit mások kiváltottak belőle. Más időben, de mindketten elvégeztük az Akadémiát, hivatásos művészek lettünk – úgy gondolom, ez a fajta szakmai tudás mindenféle tevékenység alapja. Lackót nem a divat határozta meg, tudatosan készült a pályájára, az Akadémia után választhatott – miből építkezik fel ő maga. Nem azért mentünk az Akadémiára, hogy az önkifejezésünknek diplomát szerezzünk, hanem hogy megismerjük mindazt, ami előttünk volt, és ahhoz hozzátegyük saját magunk világát. Hogy melyikünk milyen irányba fordult és mit választott, az már az egyén döntése, de ez nem kérdőjelezheti meg a szakmai fölkészültséget. Lackónak pont ebből fakadtak a konfliktusai – amikor vállalta a tudatos punkságot, keményen szembekerült az álpunkokkal, az álmodernekkel, és nehezen jött ki azokkal, akik művészetpolitikát művelő embernek mondják magukat. Valószínűleg sokan emiatt nem tudták igazán becsülni mindazt, amit ő a saját kútfejéből hozzátett az elődök tudásához. Manapság az emberek összekeverik a divatot az értékkel, a trendit a maradandóval.
Index: – Szerinted Lackó súlyos és maradandó életművet hagyott maga után?
Felhősi István: – Nehéz megfogalmazni, mert személyesen ismertem őt, elég sokat beszélgettünk, és velem soha nem volt olyan indulatos vitája, amit mások kiváltottak belőle. Más időben, de mindketten elvégeztük az Akadémiát, hivatásos művészek lettünk – úgy gondolom, ez a fajta szakmai tudás mindenféle tevékenység alapja. Lackót nem a divat határozta meg, tudatosan készült a pályájára, az Akadémia után választhatott – miből építkezik fel ő maga. Nem azért mentünk az Akadémiára, hogy az önkifejezésünknek diplomát szerezzünk, hanem hogy megismerjük mindazt, ami előttünk volt, és ahhoz hozzátegyük saját magunk világát. Hogy melyikünk milyen irányba fordult és mit választott, az már az egyén döntése, de ez nem kérdőjelezheti meg a szakmai fölkészültséget. Lackónak pont ebből fakadtak a konfliktusai – amikor vállalta a tudatos punkságot, keményen szembekerült az álpunkokkal, az álmodernekkel, és nehezen jött ki azokkal, akik művészetpolitikát művelő embernek mondják magukat. Valószínűleg sokan emiatt nem tudták igazán becsülni mindazt, amit ő a saját kútfejéből hozzátett az elődök tudásához. Manapság az emberek összekeverik a divatot az értékkel, a trendit a maradandóval.
Index: – Szerinted Lackó súlyos és maradandó életművet hagyott maga után?
Lackó Veszprémben született, innen került az Akadémiára – saját jogán, saját erejéből – és ide jött vissza. Természetesen voltak harcai: utazni, menni akart – de mindig vissza akart térni. Nem akarok ráaggatni semmiféle lokálpatrióta jelzőt, de mégis ezekhez az utcákhoz, ehhez a városhoz ragaszkodott, itt akarta megalkotni azt, amit látott a világból. Olyan érzékeny idegrendszerű ember volt, aki megpróbált a hétköznapokban élni – mert muszáj lett volna –, de nem tudott. Mindig visszamenekült a maga valóságába, és csak egyetlen nyelven tudott kommunikálni, a művészet nyelvén. Akkora lelke volt és akkora kötődési vágya, hogy egy ilyen befelé forduló és trendi világban mindenképp konfliktusokba kellett ütköznie. Nem hasonulni akart, hanem a másságát kifejezni.
Az, hogy Lackót hányan szerették, nem jelent művészeti szempontú mértéket – ez múlandó kategória. Aki azt nézi, hogy egy kiállításon hány ember jelenik meg, az rosszul gondolkodik. Az érték minden fölött van, túlél mindent, ami hétköznapi. Az ő munkái egy korról és az emberről szólnak, aki megpróbálja itt, ebben a korban a helyét keresni. Nem szólnak pártpolitikáról, nem szólnak csoportérdekekről, olyan dolgokról, amelyek két nap múlva már érdektelenek.
Index: – A hagyaték és alkotó viszonya számodra milyen kérdéseket vet fel?
FI: – A művész egy közösségnek dolgozik – aki csak önkifejez és önkielégít, vagy csak meg akar felelni a divatnak, az nem is művész –, így biztos vagyok benne, hogy nem halotti templomot, állandó kiállítást akar magának, ahova csak nehezen tévednek be az emberek. Láttam, hogy az oldalon meg is kérdeztétek az olvasókat, ők miként tudnák elképzelni a Szilágyi Lackó életmű bemutatását. Én állandó kiállítást – az előbbi gondolat miatt – nem tudnék javasolni, de ez nem azt jelenti, hogy ne legyen állandóan jelen. Sokkal inkább fontosnak tartanám egy olyan adatbázis – gyűjtemény, nyilvántartás, valamiféle „kincstár” – kialakítását, amelyben a helyi értékeket nyilván lehet tartani, és alkalomszerűen, témaszerűen bemutatni. Előfordulhatnak olyan közösségi ünnepek, rendezvények, ahol a művésznek és az általa vállalt életútnak, a műveinek meg kellene jelenniük. Itt nem magán vagy állami gyűjteményre gondolok, hanem közösségire, amelyet állandóan karban kell tartani – ez nem feltétlenül múzeumi körülményt jelent –, és amelyhez kapcsolódnának különböző események.
Index: – A művész mennyire foglalkozik azzal, hogy mi lesz az alkotásaival?
FI: – Személy szerint tudatosan igyekszem törődni azzal, hogy az alkotásaim ne egy elefántcsonttoronyba kerüljenek, mivel a közösségnek készültek. Persze a közösségi adatbázis kérdésében a városházának is lenne felvállalnivalója. Úgy gondolom, a gyűjtemény szó nem csak az irodák díszítéséről szól, nem csupán a háttérről, hanem olyan tiszteletről, mint ami két ember között működik.
Index: – Vannak erre külföldi példák?
FI: – Nagyon sok. A művészek hagyatékát általában alapítványok gondozzák. Lehet, hogy tartanak emlékszobát, de az a fontos, hogy a művek időről időre közvetlenül megjelenjenek a közösségben. Ez esetben kulturális hagyomány tud ráépülni, ami a város vagy a környezet értékrendjét is meghatározza.
Index: – Szerinted Lackó beletartozik Veszprém kulturális hagyományába?
FI: – Mindenféleképpen, még akkor is, ha nem az aktuális társadalmi elvárásoknak megfelelően tette a dolgát. Ha sikerülne összeszedni minimum 20–30 jelentős alkotását, akkor hitelesen meg lehetne fogalmazni a várossal való viszonyát.
Index: – Szerinted mennyire veszélyes az, ha az alkotó műveivel a halála után olyan dolog történik, amit ő nem akart volna?
Fi: – Lackóra leszűkítve: ahova őt magát nem engedték be, ott nem lenne szabad neki kiállítást rendezni. A kérdésre tágabban válaszolva: ha a halálom után az egyik képem egy intimbetét hátteréül szolgálna, az durva és kegyeletsértő dolog lenne. Ha pártpolitikai érdekeket szolgálna, akkor szintúgy. A művész mond valamit, és beszélgetni akar. Nem tudja nem mondani, ezért művész – ám a tényeken nem szabad változtatni, Lackóból nem lehet szmokingos művészurat csinálni.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy azoknak, akik valamilyen hagyaték gondozásával, kiállításával foglalkoznak, nem szabad látszaniuk, mindig a háttérben kell maradniuk. Ezért mondtam, hogy a legjobb a különböző hagyatékok esetében, ha alapítványok kezébe kerülnek az alkotások, nem pedig egy személy vagy az állam kezébe, mert akkor a tulajdonos a saját személyét tolja előre, a saját nevével fémjelzi a gyűjteményt – erre is van példa Veszprémben. Nem jó. A művészet nem megvehető. A tárgyakat meg lehet vásárolni, a művészetet nem. Aki azt hiszi, hogy idegen tollakkal indián tud lenni, nagyon téved. Ezt csak alázatosan és szeretetből lehet csinálni.
Az a baj ezzel a korral, hogy sokan nem a művet akarják értékként elfogadni, hanem azt, hogy ki mit mondott róla, hogyan adták elő…A pillanatnyi értékek pedig csalókák. Egy szépségkirálynőre maximum két hétig emlékezünk, egy sporteseményre max. két évig, egy polgármesterre maximum 10 évig, egy miniszterelnökre max. 15 évig. Elfelejtjük azt, hogy évekkel ezelőtt ki volt a leggazdagabb ember, ki volt az, aki a legnagyobb aktuális attrakciót hajtotta végre – de furcsamód, ha az utcán elhangzik Michelangelo neve, százból kilencven ember tudja, ki volt ő. Az érték és az értékrend szigorú, és nem azon alapul, hogy most ki tülekszik magáénak tudni, birtokolni.
(Forrás:http://index.veszprem.hu)
**********************************************************************************
Vers Lackónak
Elegem van belőled
Menekülök előled!
MIKOR hallok felőled?
Nem mozdulnék mellőled!
Itthagytál hát,egyedül
Kis világom összedűl...
Most ÉN vagyok,ki menekül
Sötétség mellemre ül!
Futnék én,de nincs erő
Túl sok a szarkeverő
Sehol sincs egy heverő
S az EGÉSZ világ LEVERŐ!
Azt mondtad hogy ütközünk
Inkább falba ütközünk!
Egyfolytában küszködünk
Az egészhez semmi közünk.
Bunkó,gonosz emberek
Egytől-egyig seggfejek!
Kiöntenek a tengerek
S porba hullnak sok fejek.
Nem kimélek senkit én
Legyen az ifjú- vagy vén:
hulljon rájuk sav és kén
S légyen testük forró szén!
Lackó-szellem,MERRE jársz?
Túlvilágon reám vársz?
Vagy tán itt,mellettem állsz?
S egyenest lelkembe látsz?
***********************************************************************************
Megemlékezés
Megvolt a FONÓ-ban a megemlékezés Lackóról.
Szépen-csendben-szolidan.
Én a magam részéről valami szenzációsabbra számitottam,ennek ellenére egy ekkora zseninek tán nem is kell nagy harsonaszó, mert egy halk húrpengetés is elég hogy fejethajtson előtte a nagy közeg....és egy percig lélegzetvisszafojtva gyászolja egy nagy művész elvesztését...hogy utána,megújult erővel ÜNNEPELJE őt.,hisz HALHATATLAN!!!
MEGHALT LACKÓ-ÉLJEN LACKÓ!!!!
A MŰVÉSZ NEM HALOTT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése