2011. december 11., vasárnap

UTOLSÓ FREEBLOGRÓL ÁTMÁSOLT IRÁSOK, -INNEN MÁR ÚJAK KÖVETKEZNEK MAJD!!!

********************************************************************************
TIMÁR PÉTER IRÁSA




Forrás: fotomuveszet.com.
Irta:Timár Péter.
Kovács Endre: Szilágyi László – Lacko
69 oldal 53 képpel, 21 x 21 cm
,,Miklós utca 18” Művészekért Alapítvány, Veszprém, 2010., ISBN 9789630800600
Számtalanszor találkoztunk a Kisképzőben, négy éven keresztül tanítottam fotószakos osztálytársait, és ott nagy volt akkor a szellemi és fizikai közlekedés is az egyes műtermek között. Halálhírét is egy osztálytársa hozta utóbb, szomorú arccal, a Világnak pedig az Interneten át jutott tudomására:
",SZILÁGYI LÁSZLÓ 1966–2007
-Írta zoepit több éve-

"Szilágyi Lackó festőművész 2007. február 3-ára virradó éjjel felakasztotta magát lakása padlásán egy angol zászlóval. Azonnal meghalt.
Nélküle semmi sem lesz a régi már..
Az ajtó bezárult...!"
Ezért hát Kovács Endre fotóeszszéje, szép könyve is, hogy segítse feloldani az élet egyébként nyilvánvalóan feloldhatatlan igazságtalanságát: a magát punk festőként meghatározó művész, Veszprém egyik ismert alakja, akinek nyilván lételeme volt a „hivatalos világtól” való erős távolságtartás, önként vállalt (az ő szemszögéből nyilván a körülmények láncolatából logikusan következő) halála után lassan a „hivatalos világ” része lesz. A róla szóló blogbejegyzések szerint híveinek-barátainak ezt nem könnyű feldolgozni, mintha a befogadással sérülne a befogadott nimbusza – pedig nem így van. Lépni már csak az élők tudnak, és dolguk is, hogy megtegyék.
Szilágyi Lackó, ahogy lassan (vagy ha életkorát nézzük, tragikus rohanással) szorult kifelé földi életéből, úgy festette egyre szűkebbé maga körül lakása falait. Nem is tudni, ez a lakás halála előtti, vagy már halál utáni életének teréül volt-e inkább szánva, de végül is az utóbbi vált belőle. Kovács Endre ezt a lakást (festményt? műtárgyat? emlékművet?) vette esszéje tárgyául. Megismerhető-e a világ, tették fel valamikor a kérdést, amire a helyes válasz az volt, hogy igen is, meg nem is: úgy sohasem, hogy azt mondhassuk, kész, vége, mindent tudunk róla. Erre az esetre ez különösen igaz. Kovács Endre képei a legkevésbé sem „festményreprodukciók”. Arról maga Szilágyi Lackó gondoskodott, hogy a megfejtés ne legyen egyszerű, de egy mélyinterjú amúgy sem az. Egy interpretációnak vagyunk részesei, az egészből nagy beleéléssel kiválogatott részletek sorba rendezésének. Ahhoz, hogy ennél sokkal többet a műről és művészéről megtudjunk, a műben magában kellene élnünk, még hozzá Szilágyi Lászlóként. Már persze ha Lackó mindent tudott saját művéről vagy akár magáról, és nem éppen azért hagyta el ezt a Világot, hogy az itt megtudhatatlan dolgokra amott leljen választ.
Tímár Péter

LACKÓ EGY KISKÉPZŐS BULIN -80-as évek.


(Lackó a jobb szélen, sörrel)






*****************************************************************************


MIKLÓS UTCA 18 MŰVÉSZEKÉRT ALAPITVÁNY honlapja:
http://muveszekert.p8.hu/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése