2011. december 13., kedd

ELADÓ LACKÓKÖNYVEK!

Van még 1-2 példányom Kovács Endre "Szilágyi László-Lackó" c. fotóesszéjéből, kollégák és művészettörténész irásaival. Sok képpel a Lackó műtermében található graffitikről, szobarészletek, interjú, miegymás.
Akit érdekel ide irjon :
zoepitKUKACgmailPONTcom
(másik mailcimem sz*raxik)
vagy üzenjen a blogban e-mail elérhetőség megadásával.


KARÁCSONYRA IS SZÉP AJÁNDÉK!


2011. december 11., vasárnap

FIGYELEM!

Az eddig itt látott beirások, cikkek...stb.  mind a FREEBLOG-os Lackó-emlék oldalról lettek átmásolgatva - mivel HTML kódokhoz NEM értek, igy minden beirást apránként másolgattam át,  illesztettem be ide...

Ezért a beirásoknál megjelent dátumok NEM mindig azonosak azzal,  hogy mikor irtam az aktuális cikket, hanem csupán az ÁTMÁSOLÁS DÁTUMÁT jelzi- hisz a Lackó-blogot immár 5 éve vezettem!!( az eredeti dátumokat nem másolgattam be , az idő úgyis csupán egy illúzió s relativ, nem az számit hanem maga a szövegek ill.képek.)

Mostantól viszont minden "LIVE", azaz eredeti s nem másolt, tehát mostantól minden dátum, szöveg új és aktuális!

EMLÉKEZZÜNK HÁT EGYÜTT LACKÓRA!!!!

(Szilágyi Zoé Éva képzőművész , a festő özvegye)


UTOLSÓ FREEBLOGRÓL ÁTMÁSOLT IRÁSOK, -INNEN MÁR ÚJAK KÖVETKEZNEK MAJD!!!

********************************************************************************
TIMÁR PÉTER IRÁSA




Forrás: fotomuveszet.com.
Irta:Timár Péter.
Kovács Endre: Szilágyi László – Lacko
69 oldal 53 képpel, 21 x 21 cm
,,Miklós utca 18” Művészekért Alapítvány, Veszprém, 2010., ISBN 9789630800600
Számtalanszor találkoztunk a Kisképzőben, négy éven keresztül tanítottam fotószakos osztálytársait, és ott nagy volt akkor a szellemi és fizikai közlekedés is az egyes műtermek között. Halálhírét is egy osztálytársa hozta utóbb, szomorú arccal, a Világnak pedig az Interneten át jutott tudomására:
",SZILÁGYI LÁSZLÓ 1966–2007
-Írta zoepit több éve-

"Szilágyi Lackó festőművész 2007. február 3-ára virradó éjjel felakasztotta magát lakása padlásán egy angol zászlóval. Azonnal meghalt.
Nélküle semmi sem lesz a régi már..
Az ajtó bezárult...!"
Ezért hát Kovács Endre fotóeszszéje, szép könyve is, hogy segítse feloldani az élet egyébként nyilvánvalóan feloldhatatlan igazságtalanságát: a magát punk festőként meghatározó művész, Veszprém egyik ismert alakja, akinek nyilván lételeme volt a „hivatalos világtól” való erős távolságtartás, önként vállalt (az ő szemszögéből nyilván a körülmények láncolatából logikusan következő) halála után lassan a „hivatalos világ” része lesz. A róla szóló blogbejegyzések szerint híveinek-barátainak ezt nem könnyű feldolgozni, mintha a befogadással sérülne a befogadott nimbusza – pedig nem így van. Lépni már csak az élők tudnak, és dolguk is, hogy megtegyék.
Szilágyi Lackó, ahogy lassan (vagy ha életkorát nézzük, tragikus rohanással) szorult kifelé földi életéből, úgy festette egyre szűkebbé maga körül lakása falait. Nem is tudni, ez a lakás halála előtti, vagy már halál utáni életének teréül volt-e inkább szánva, de végül is az utóbbi vált belőle. Kovács Endre ezt a lakást (festményt? műtárgyat? emlékművet?) vette esszéje tárgyául. Megismerhető-e a világ, tették fel valamikor a kérdést, amire a helyes válasz az volt, hogy igen is, meg nem is: úgy sohasem, hogy azt mondhassuk, kész, vége, mindent tudunk róla. Erre az esetre ez különösen igaz. Kovács Endre képei a legkevésbé sem „festményreprodukciók”. Arról maga Szilágyi Lackó gondoskodott, hogy a megfejtés ne legyen egyszerű, de egy mélyinterjú amúgy sem az. Egy interpretációnak vagyunk részesei, az egészből nagy beleéléssel kiválogatott részletek sorba rendezésének. Ahhoz, hogy ennél sokkal többet a műről és művészéről megtudjunk, a műben magában kellene élnünk, még hozzá Szilágyi Lászlóként. Már persze ha Lackó mindent tudott saját művéről vagy akár magáról, és nem éppen azért hagyta el ezt a Világot, hogy az itt megtudhatatlan dolgokra amott leljen választ.
Tímár Péter

LACKÓ EGY KISKÉPZŐS BULIN -80-as évek.


(Lackó a jobb szélen, sörrel)






*****************************************************************************


MIKLÓS UTCA 18 MŰVÉSZEKÉRT ALAPITVÁNY honlapja:
http://muveszekert.p8.hu/


2011. december 10., szombat

RÉGI FOTÓK, CIKKEK, MIEGYMÁS...

RÉGI-RÉGI KÉPEK

































Fent: Lackó kiállitásán.
Alatta: Lackó mint Caliban Shakespeare VIHAR-jában.


 __________________________________________________________________

Eme cikket a NAPLÓban olvastam,ime a link:
Ez meg a cikk-forrás:NAPLÓ ONLINE

2010. december. 27. hétfő | Szerda


Szilágyi László előre megérezte a tragédiát?

Szilágyi Lászlótól, a tragikusan korán elhunyt veszprémi festőtől évekkel ezelőtt vásároltam egy képet. Nézegettem a lakásukon a képeket, hogy melyiket vásárolhatnám meg. Mivel nem volt jellemző, hogy realisztikusak a képei, ezért a mellékelt fotón láthatóra esett a választásom. Gondoltam: látom rajta a Balaton-felvidék egy dombját.
Az előtérben a Balaton nem lehet a színei miatt. Az iszapkatasztrófa idején és okán jutott el hozzám a 69. zsoltár. Ezt hallgatva döbbentem arra, hogy az én képem erről szól. Majd amikor jöttek fotók, arra asszociáltam, hogy mintha Szilágyi László már 2000-ben vizionálta volna ezt a szörnyűséget. Az eredeti képen a vörös szín mintha éppen olyan lenne, és a rózsaszínnel jelzett gát vonalának törékenysége is arra emlékeztet...

Madácsi Mária,
Soltszentimre
Szilágyi László festményén a vörös akár az iszap, a rózsaszín pedig a gát is lehetne (Fotó: Penovác Károly)
Szilágyi László festményén a vörös akár az iszap, a rózsaszín pedig a gát is lehetne (Fotó: Penovác Károly)



Fotó: Archív



**********************************************************************************


A VÁR UCCA MŰHELY Veszprémi kultúrális lap legújabb ,a kultúra napjára kiadott példányában -sok egyéb más mellett- Szilágyi Lackó rajzokat tekinthettek meg!
Ime a részletek:
Lackó dobol együttesünkben, az impropunk-bandánkban a DEAD BITCH-ben.




*********************************************************************************************************
GÉCZI JÁNOS:

Lackó. 2010.

2010.10.18
A lassú nézés eredménye, hogy képes leszek érzékelni azt a lakást, amelyben a punk művészember lakott. A szobafalak nem egyszerűen elkoszosodtak, mivel a festő a megszokott falhasználaton túl ugyanúgy alkalmazza azokat, mint a vásznat és a papírt. A szobafalak tökéletes negatívját képezik lakójuk formájának. Ezekről a falakról Kovács Endre készít fényképeket, s hogy miért, bármennyit töprengek az okról, nem jutok eredményre. Talán, mivel kezdettől fogva nem az foglalkoztat, hogy miként látja Kovács az amúgy megjegyezni valóan eminens képvilágot maga után hagyó, ebből a világból önként távozó piktor maradvány-felületeit, hanem az, hogy bennük miért látja meg azt, ami megjegyzendő számomra is, s nekem úgyszintén kitüntetetten fontos.
Szilágyi Lackóról minduntalan igyekszem írni, hiszen lényeges alakja Veszprém jelenkorának, s mindig azzal a napról napra fokozódó félszegséggel, amelyet rendkívül nehezen tudok definiálni. Azért, mivel vele szemben, talán indokolatlanul, mindenkor tartózkodó vagyok. Az érintetlenség és a megérintettség határvonalán állva szégyenlős, ha nem fiatal az ember, pláne, ha nem tudja, a következő pillanat által kézen fogva hová vezetődik, a szöveg erdejének milyen sűrűjébe vetődik el: marad-e az örökre ismeretlen vonzásában, avagy magába fogadja az a titokzatos, félhomályos szoba, amelybe kizárólag a naivitás ajtaján lehet belépni. A festő, akiről tisztán artikulálva szólni lehetetlen, lehet akár démonikus, de lehet akár az is, akiben egyidejűleg sok-sok lélek lakik. Erről remélem, alkalmas időben beszélni fog a városunk arkangyala, Lackó lélekorvosa.
Aggódok, nem tudom Lackót jól látni. Nem vagyok képes ezt a szakadatlan hadonászó, szüntelen gőzös, az agresszivitás ketrecében hőbörgő férfiút jól egybe számlálni és a dolgainál se nem kevesebbnek, se nem többnek megérteni.
Szilágyi Lackóval igénytelen mondatok segítségével nyílik lehetőség beszélni, merthogy nem marad sosem füle az összetett mondatokra, s a valamiként árnyalt kifejezések arcára sosem kíváncsi. Annak lehet nála sikere, aki megmunkálatlan szavakkal csörömpöl az ő erős zenékhez szoktatott dobhártyáján. S diktatórikus kifejezéseket alkalmaz az ő gyalulatlan lelkének ostromakor. Ő maga úgyszintén drasztikus és kegyetlen, dinasztiákat emlegetve kurjantgat megszólítója felé, s mintha bármely megállapítása kizárólag a férfi szaporodás szervrendszere és a felemás kéjérzetek kapcsán születnéne. Olyannak lehet nála érvényesülése, aki permanensen kifejezésre jutatja, hogyan és milyen brutalitások megjelenítésére ad módot ez a kibaszott, penetráns élet, éppenséggel az, amelyet Lackó nap mint nap él. Miféle módon kúrnak a szavakkal azok, akiknek feltehetőleg nincs részük a nyelvtanilag pontos, körültekintő mondattal árnyaltan kifejezhető szeretkezésben? Lackót kegyetlen nyelv förgetege csapdossa, mintha az illene ahhoz a testfelülethez, amely révén erőszakos megjelenésűnek hiszi vélni magát. S Lackó nyelvhasználata mögött fel-felsejlik a hámló testfelületű, ütések, horzsolások, dörzsölések, szúrások és vágások foltjaitól, emléknyomaitól színes tarkaságával megnyugtató és elborzasztó létezés, amely testvérére lelhet akár a hajdani veszprémi szobrász Csikász Imre, akár az író Cholnoky Viktor élete maradványaival.
Sprőd a nyelvezete, miként a testnyi méretű lelkét kitöltő fizikuma se más. A szervezetét határoló ruha, festék, viselet s mindaz a dolog és anyag, amelyeket hajlandónak mutatkozik ruhának, festéknek és viseletnek tekinteni, hars és szennyes, a közízlés valamennyi formáját sértő. Testékszerei pedig nem  csupán az ajkát, a nyelvét, az orrát, a fülét, s meg minden kiálló szervét lukasztják át, hanem a lelkét is, arról azonban sosem merem kérdezni, mitől, hogy nem tart a fémtűk, csattok, kapcsok által okozott ennyi fájdalomtól, miért, hogy ennyi villogóan nagyszámú fájdalomra van szüksége, s miért éppen kínokkal és szenvedéssel határolja körbe hol vaskos, hol keszegsovány testét, többnyire kalácspuha arcát, hogy az egybe maradjon?
Borotválatlan egy alak, és a sörték többnyire a bőrén befelé nőnek, s okozzák viszketegségét. Sértő és szúrós az otthona is, ha belépsz hozzá, érzékeled, milyen a befordított sündisznóbőrt hinni otthonos odúnak. Családi életének tere sündisznóbőrből összetákolt bélletű lelencház, amelynek az jut legfontosabb feladatául, miként a szögekkel átütött, derékra szorosan felkötött szőrövnek az önkínzásban járatos aszkétát, a lakót szüntelen emlékeztesse lelenc mivoltára. Ez a lakás nem lepusztult, kizsigeret (mi más lehet az életbe hajított, szegény ember lakása), hanem extravagáns gyötrő szerszám, amely nélkül Lackó élete nem tartható fenn.
Az egyszerű mondatok többnyire ellopják a világ javát. A jó reggelt-ből eltűnik a pirkadat, nem szólva a pitymallatról és a virradásról, hogy csak a dolgok elejét említsem. Az összetett mondatok pedig olyasmit tehetnek a köszöntéshez, amely a köszöntőre inkább lesznek jellemzőek, mint ami ildomos a köszöntő és a köszöntött távolságtartó viszonyában. Nincs nyelvem, állapítom meg, elmondani Lackót. Ha megállapításaimat, kijelentéseimet és töprengésemet átolvasom, akkor kimarad – látom - a szövegből az elesett embert. A düh és az indulat mellé álló Szilágyi mellől eltűnik a mindenség! Mitől, hogy végezetül Szilágyi maga is olyan kaotikus megjelenésűvé válik, mint az általa méltatlankodva figyelt és elviselt univerzum.
Szilágyi Lacit, de a festményeit sem, nem viszem el a szülőfalumba. Nem úgy, mint a mise-baritonú Baka Istvánt, az amúgy ugyancsak megszokhatatlan költőt. Vagy másokat. Szilágyit, talán mert nem tud tekintettében tartani, nem képes rám tekintettel lenni, szégyellem tág tekintetű falvamba elcipelni, így hát megelégszem azzal, hogy magam hordok hozzá értőnek gondolt, képvásárló embereket. Magam helyett másokat kínálom számára. Zalán Tibort, Füzi Lászlót, Arató László tanár urat, másokat, akik jobban érthetik talán őt, mint énmagam.
Szilágyiban nem lehetek soha biztos, nincs benne semmi bizonyosság, csonttalan a lénye. A lakása sem más, ha megmaradt volna úgy, ahogyan elhagyja. A mi kultúránkban azonban ilyesmi nem nagyon szokásos, amit szemétnek, lomnak, feleslegesnek gondol az utókor, kihajít, s mindazt megőrzi, amely véleménye szerint a főhőssé emelkedő tulajdonos megjelenítéseként használhatónak, ildomosnak gondol. Azok után, hogy lakójától megürül, Szilágyi lakásában érintetlenül csupáncsak a falak maradnak. A falak őrzik leginkább a múltat, azok változnak legkevésbé. 

(GÉCZI JÁNOS )


**********************************************************************************************************
"CSÚNYÁN VISELKEDETT...!!?"

Sokszor hallom emberektől hogy hát Lackó milyen "csúnyán viselkedett", sokak féltek ha meglátták, mikor "lánccal /húsvágó bárddal/ kisbaltával mászkált az utcán" meg "beszólt az embereknek", és hát:"csúnyán "viselkedett. Meg hát "az az ijesztő külső...! Az a frizura...! Őrült volt, a javából!"-stb.
Nos- ha valakit FOLYAMATOSAN molesztálnak meg kóstolgatnak VADIDEGEN "fenegyerekek" ,kisebbségek,gruppok-  csupán mert egyedi -művészi a kinézete , s máris bunyózni akarnak ,NEM csoda ha az illető-mondjuk úgy- "csúnyán viselkedik"!
Miután engem is majdnem berántottak egy kocsiba hazafelé jövet mert prostinak néztek, régebben meg elkaptak, megvertek, levizeltek (!) csak mert "hogy nézek ki..."- én is gáz/ill.. bors-sprayvel közlekedem - s NEM teketóriázom használni ha helyzet van!
És én is csúnyán be-ill.visszaszólok ha nyikhaj kis hülyék a nyilt utcán bekiabálnak becsületsértéseket meg kiröhögnek ,  csak mert foggalmuk sincs az Európai öltözködési kultúráról.
Ebben (is) egyformán gondolkodtunk,hasonló volt a hozzáállásunk.
Lackó egy lelkes, emberbarát (!) VIDÁM csupasziv emberke volt amikor megismertem őt Budapesten. Hitt magában, Istenben, a humánumban- mindég azt mondta hogy "a humánumot cipelem a hátamon".
Adott a rászorulóknak, befogadott csövest ,főzött rá s a Bibliából olvasott fel neki és imádkozott vele. Bevásárolt a szegényembereknek, ruhát adott a hajléktalanra.
Lelkes terveket szőttünk, az avantgard művészetünk közös jövőjéről, beindulva, hogy behozzuk az ARTPUNK stilust Veszprémbe!
Aztán csak a kirekesztést, rúgdosást, meg-nem-értést kaptuk érte. Eleinte érdeklődtek, aztán mikor megvolt a váltás a főbb helyeken - már el voltunk felejtve s kapcsolatunk is ráment mert jött a sötét depresszió meg idegbaj- MINDKETTŐNK részéről!
S hogy KI volt a bátrabb: én, hogy még élek s tűrök., vagy ő, aki öngyilkos lett: igazán NEM TUDOM! -de egyre jobban NEKI adok igazat.
Szuperintelligens művelt ultraérzékeny művészemberként nem lehet kibirni primitiv csőcselék-csűrhe között, ráadásul NYOMOROGVA, éhezve. Ha Lackó nem ide születik nem igy végezte volna s kapcsolatunk sem!
Még hogy "csúnyán viselkedett". Csak azt kapta tőle mindenki, amit érdemeltek. S hogy "hogy nézett ki"?
Elárulom , SOKKAL jobban sokatoknál! STILUSA volt. Dögös pasi volt. Ráadásul zseni! Szakitásunk oka mindkettőnk "őrületével" (és zsenialitásával-ami kéz-a kézben jár!)  magyarázható csupán. "Se veled-se nélküled". Sok művészember jár igy...
Ennyit erről....amúgy meg a többi:magánügy!-ahogy ő mondaná...!



******************************************************************************************************
KRITIKÁM KOVÁCS ENDRE LACKÓ-KÖNYVÉHEZ:

Na, VÉÉÉÉGRE...kézhez kaptam a Szilágyi Lackó emlékére készült kiskönyvet! Mint igértem, kritikát irok most róla...
Nos, -kizárólag POZITIV dolgokat tudok irni. A könyv kivitelezése magas szinvonalú, szép és izléses, a szinek tökéletesek, a minőség kifogásolhatatlan. A fotók - Kovács Endre munkái- gyönyörűek, izgalmasan mutatják be Lackó emlékszoba falainek graffitijeit, szines falfelületeit, tárgyait.
A szövegek -  melyek Gopcsa Katalin , Fenyvesi Ottó, Géczi János és Ladányi István irásai - MIND nagyon találóak, ráérzőek, Lackóra jellemzőek.
MINDEN személyes sérelmem és ellentéteim ellenére mely bizonyos emberekkel fennáll, az irások a kiskönyvben  szakmailag és egyébként ,"Lackóilag" nézve is nagyszerűek.
Megvallom: NEM HITTEM, hogy ILYEN profi könyv lesz, ez nagyon szépen, szinvonalasan  és szeretettel van megcsinálva. Punkos is ,művészeti is, avantgard és olvasmányos.
Külön jó, hogy angol forditás is található benne egy két szövegről. Mindenki profi munkát invesztált belé, a forditó, a szerkesztők, a szülők, -meg még akik érintettek voltak a könyvecske létrehozásában. Kitettek magukért! Lackó szavaival élve: FASZA!
Aki nem ismerte Lackót , de annak is, aki ismerte,  tiszta szivből, - mint az őt jól ismerő alkotótársa és özvegye- , csak AJÁNLANI TUDOM!
A könyv úgy,ahogy van: NAGYSZERŰ!
(Megemlitem még hogy a szponzorálásban részt vett a Veszprémi Önkormányzat és a Polgármester is. ...)
MIndenkinek csak gratulálni és köszönni tudom !
Képet nem teszek fel, akit érdekel VÁSÁROLJA MEG! Megvásárolható a Lackó Alapitványnál (Miklós utca 18 a Művészekért Alapitvány) továbbá a Veszprémi szinházzal szemben a könyvesboltban /üzletházban/ meg később más könyvesboltokban is!



********************************************************************************************************
NAPLÓ-CIKK A LACKÓ KÖNYVBEMUTATÓRÓL
FORRÁS: naplo/online

Fotóesszé Szilágyi László műteremlakásának falfestményeiről

A hely szelleme, avagy megfestett dobszólók

Veszprém - Ecsetvonásai talán a középkori misztikusok szellemi erőfeszítésével rokoníthatók. Alkotás közben a mindenséggel szeretkezett, ahogyan ő fogalmazott: a dimenzión túli extázis foglalkoztatta. A test és lélek ilyen provokációja gyorsan felemészti az embert. Szilágyi László október 17-én lett volna 44 éves, ha három évvel ezelőtt önként nem távozott volna az élők sorából.


2010. október. 19. kedd | Frissítve: 2010. október. 20. szerda | Szerző: Bartuc Gabriella
Születésnapjára kötetbe foglalva megjelent Kovács Endre fotóesszéje a Miklós utca 18. szám alatti műteremlakásában talált falfestményekről, graffitikről. A kötetet, amelyet Fenyvesi Ottó, Géczi János, Gopcsa Katalin és Ladányi István szövegei egészítenek ki, a Miklós utca 18. Művészekért Alapítvány adta ki. Jokesz Antal a könyvbemutatón felhívta a figyelmet arra, hogy soha eddig nyilvános fórumon nem volt még beszélgetés Szilágyi László festészetéről, a művészettörténészeknek ideje lenne összegezni és értékelni az opust, amelynek jelentős részét először is fel kellene térképezni, katalogizálni, hiszen Lackó sokszor fillérekért szétosztogatta a képeit, ha éppen pénzszűkében volt. 

És mindig pénzszűkében volt. Ami biztosan megmaradt utána, az a sajátos végtelenített graffitikkel kifestett lakása. Ezeket a falfestményeket dokumentálja Kovács Endre fotósorozata. A fotós a maga módján értelmezi a művészt, ráközelít a falfirkákra és minél inkább kinagyítja a részleteket, annál inkább szembetűnik a klasszikus festékkezelés, komoly mesterségbeli tudás tárul fel a vad gesztusok mögött  fejtette ki Jokesz. Szilágyi lázadó gesztusai a punk zene felől közelíthetők meg a legjobban, ő maga egyszer art punk-nak nevezte azt, amit művel.
 



Ki volt Szilágyi László? Jokesz Antal beszél a könyvbemutatón a Tűztorony vendéglőben. A háttérben Gopcsa Katalin, a könyv szerkesztője (balról jobbra), a festő édesapja, Kovács Endre fotóművész és a festő édesanyja (Fotó: Gáspár Gábor)

A könyvbemutató közönségét a szülők meghívták a műteremlakásba, ahol láthattuk többek között a festő dobfelszerelését, így aztán adja magát a hasonlat: festményei a extatikus dobszólókhoz hasonlítanak. Mindenesetre irtózatos erővel felkent és vadul egymásba kanyarodó festékfoltok kavarognak a falakon, de a vásznain is. Valódi festővászonhoz sajnos ritkán jutott, széttépett lepedőkre festett, meg amit éppen talált. Lehet, hogy azért kezdte el az ajtókat, falakat festeni, mert nem volt vászna, ám ez a gesztusa is összhangban volt azzal, hogy totális művészetet művelt


Szinte kényszeresen rögzítette látomásait, amikkel próbálja átszakítani a tudat és az ismeretek közötti gátat, a lehetetlent. Olyan ez a lakás, mint egy küzdőtér. Lakója heroikus küzdelmet folytatott a léttel, megható hitének forrósága és rögeszméjének nagysága. Kétség nem fér hozzá, nagy volt, túlságosan is nagy és vad jelenség ezen a szűk kisvárosi horizonton.




A műteremlakást a Miklós utca 18. szám alatt minden hónap utolsó szombatján 9-17 óráig megnyitják az érdeklődők előtt a szülők.


 
Kovács Endre fotóművész a Naplónak elmondta: 2008-ban készült ez a fotósorozatom, szisztematikusan körbejártam, végigfényképeztem az egész műteremlakást, ránagyítva egy-egy részletre. Emlékezetem szerint százvalahány képet csináltam egy lendületből. Gyakorlatilag bekereteztem ezt a végtelenített festménysort, mert a lakásban nincsenek elválasztva egymástól ezek a festmények, illetve feliratok. Elég sok a szöveg is rajtuk, punk számokból angol idézetek, meg saját gondolatainak feljegyzései. Sajátos egy hely, a világításától kezdve, hogy egy 60-as villanykörte lóg a plafonon. Úgy érzem, Szilágyi László személyiségének hiteles lenyomata.



*****************************************************************************************************
PETHŐ IMI CIKKE LACKÓRÓL- FORRÁS: VEHIR.HU

Szilágyi Lackó – az átfestett valóság

Szerző: Pethő Imre | 2010. október 19. | 0 hozzászólás

Csordulásig megtelt a Tűztorony étterem a Szilágyi Lackóról készült fotó- és szövegesszé kötet bemutatóján.
Szilágyi Lackó – akit szinte mindenki ismert, valójában kevesen – már néhány éve elköltözött tőlünk, ennek ellenére még sokan emlékeznek rá. Rá, aki önmagában képzőművészeti alkotás volt, gepárdmintás nadrágjával, bőrdzsekijével, festett arcával, égnek álló hajával. Veszprém tartozéka, turisztika jelensége volt, amint rótta csak rá jellemző lépéseivel a várost, amikor kávézott, vagy éppen egy szerencsés kiválasztottal beszélt. Szerencséssel, mert bizony Lackó kivételes intellektus volt, aki pontosan látta a világot, önmagát. Életre szóló élmény volt vele gondolatot cserélni, hallgatni. Kivétel, amikor beborult, kiakadt, zúzott, dühöngött. Küzdött a világgal, magával. Életre, halálra.
Mindenki ismerte őt, tudták róla, ő az, aki. De valójában alig-alig látták őt magát.
Ma is ugyanaz a probléma vele kapcsolatban, mint mindig. Nehéz elindulni felé, mert nem tudni, ki is ő valójában. Extravagáns festő, intellektuális punk, zenész, festő, életművész, meg nem értett zseni, két lábon járó dinamit, láncos ködlovag, Derkovits ösztöndíjas, rettegett utcasétáló, őrjöngő látnok…. És napestig sorolhatnánk.
Lackó festőművész volt, gondolkodó értelmiségi, aki minden nap, minden percben kereste önmagát, festményeivel próbálta kijelölni határait, megmagyarázni önmagát. Klasszikus, veretes képzőművészeti alapműveltséggel rendelkezett. Nem talált alkotó levegőt nálunk, itt Veszprémben – ennek ellenére haláláig itt élt, festett ebben a kisvárosi légszomjban. Minden nap újraértelmezte munkáit, állandóan átfestette saját valóságát. Kereste a képben a világát, világában a képet. Folyamatos útkereső volt, ezért alkotott több mint ezer festményt.
Róla készített, pontosan otthonáról – amely egyben műterme volt – fotósorozatot Kovács Endre. Talán azért, hogy a Lackó életmű felkutatása kiinduljon valahonnan. A falakat, az ajtókat kapta lencsevégre, Lackóról pedig Gopcsa Katalin, Fenyvesi Ottó, Ladányi István és Géczi János írta meg véleményét. A könyvet a Szilágyi Lackó szülei által létrehozott „A Miklós utca 18.” Művészekért Alapítvány adta ki. Olvassa el az esszéket, nézze meg a fotókat! Érdemes.
Mindig nagy öröm új képzőművészeti könyvet kézben tartani. Örülni kell minden ilyen akciónak. Ezért nem ünneprontás akar lenni az alábbi felvetéssor. Nekem sajnos többszörös hiányérzetem volt a könyvbemutatón. Hiányzott az igazi zúzos punk zene. Hiányzott a fiatalabb korosztály véleménye Lackóról. És hiányzott Zoé. De örüljünk annak, ami van. Örüljünk a könyvnek. Örüljünk Jokesz Antalnak, aki bemutatta a kötetet. Méghozzá olyan parádésan, hogy sokunknak leesett az álla.


***************************************************************************************************
A KÖNYV
Sosem lehet elégszer reklámozni: a könyvet/fotóesszét Jokesz Antal mutatja be holnap 15 órakor Veszprémben a TŰZTORONY étteremben ahol a könyv kedvezményes áron meg is vásárolható!! MENJETEK! VEGYÉTEK! ADJÁTOK TOVÁBB E HIRT!
A könyvben kábé 80 fotó lesz a Lackó emlékszoba képeiről ,tárgyairól - ezek Kovács Endre munkái- továbbá Fenyvesi Ottó, Géczi János, Gopcsa Katalin és Ladányi István irásai lesznek olvashatóak benne.
Ime a meghivó ami szerintem igen stilusos lett. Kiadta a Miklós u.18 Művészekért Alapitvány.



******************************************************************************************************
SZILÁGYI LACKÓ : KOVÁCS ENDRE FOTÓESSZÉ-BEMUTATÓJA 

Október 17-én 15 órakor Szilágyi Lackó tiszteletére könyvbemutató, a kiskönyv/katalógus kedvezményes áron megvásárolható Veszprémben, a TŰZTORONY étteremben.(Veszprémi várnegyed)
. A bemutató a Szilágyi Lackó emlékszobába folytatódik ahonnan a család,ismerősök és érdeklődők a dózsavárosi temetőbe mennek Lackó sirjához,ahol virágot, gyertyát tesznek az elhunyt festő sirjára.




******************************************************************************************************-



VESZPRÉM.HU-BÓL BEMÁSOLVA!

V2010. augusztus 25. szerda, 17:25 
Kulturális hírek
Szilágyi Lászlóra emlékeznek lakásában





"Veszprémben a Miklós utca 18.-ban az elhunyt Szilágyi László festőművész tiszteletére az Alapítvány vezetősége 2010.augusztus 28-án szombaton 9-17 óráig mindenki számára kinyitja a művész műterem lakását. A lakásban lehet vásárolni festményekről készült képeslapot."

LACKÓ KÉPESLAPOK, LACKÓKÖNYV, LACKÓ BUDAFOKI HÁZA...STB:

LACKÓ KÉPESLAPOK
"Miklós utca 18"Művészekért Alapitvány az elhunyt Szilágyi László festőművész festményeiből képeslapot készíttetett.Eddig képeslapon megjelent a "JEZEBEL" és "Az Erő Veled Van" című festmény képeslapon.Képeslapoklapok vásárolhatók Veszprémben a Miklós utca 18 sz.alatt a műteremlakásban.
***************************************************************************


KISKÖNYV LACKÓ EMLÉKÉRE
Miklós utca 18 Művészekért Alapitvány:
"2010.évben egy kiskönyv kiadásán dolgoztunk. A könyvben a lakás falfestményeit és az  ajtókon a festményeket fotózta le KOVÁCS ENDRE fotóművész.
 

A könyv szerkesztését Gopcsa Katalin műv.történész végzi.A könyvben megjelenik még az elhunyt művészről több neves iró és költő irása.
A könyv kiadója: MIKLÓS UTCA 18 MŰVÉSZEKÉRT ALAPITVÁNY. (Lackó szülei és rokonok által létrehozott alapitvány)
Tervezett megjelenés időpontja: 2010 október 17 /elhunyt művész születésnapja/ "





****************************************************************************
BUDAFOK!!!
Többször emlitettem már Lackó Budafoki kis házát ahol lakott amikor megismerkedtünk. Ez a ház Lackó édesanyjáé volt, -ő örökölt pénzt s abból vette, -Lackó lakta.
A házat aztán, Veszprémbe költözésünk után eladtuk, s az összegből lett véve a Veszprémi,  Miklós utcai ingatlan, mely most Lackó múzeumként funkcionál s ahol évekig éltünk s alkottunk....
Nos, egy Budafoki forumon sikerült megszereznem a régi Budafoki kisház fotóját- 3-at is!- ami nem sokban változott. Tehát ime, Budafok, Márvány utca, -a ház ahol minden elkezdődött.....













******************************************************************************




KERESZTÉNY- PUNK
Mikor megismerkedtem Szilágyi Lackóval és odaköltöztem Budafoki UNDERGROUND- házikójába, a titokzatos kis rózsakerttel és sajátságos hangulatával mely át volt itatva az ő LACKÓSÁGÁVAL, ő még karizmatikus kereszténynek vallotta magát.,igaz,SAJÁTOS módon.
Hallgattunk keresztény punk zenéket s volt EGY,amire Lackó azt hitte:Lydia Lunch énekli. Erőteljes női hang mely Krisztusról énekel, totál UNDERGROUND stilusban.
Azt a zenét AZÓTA sem hallottam: tehát utoljára 1992-ben.
Azóta kerestem de nem leltem.Egészen idáig!
Ugyanis ,feltettem a kérdést a FACEBOOKra hogy nem e tud erről valaki valamit, s egy régi ismerős belinkelte a számot....
Sirva ,zokogva tudtam csak hallgatni, annyira visszahozta azt az atmoszférát s Lackó műterem hangulatát, Budafokot.A KEZDETEKET!
Ime tehát, hallgassátok szeretettel- Lackó IMÁDTA!


http://www.christianworldwideweb.com/metalcsorcs/Christianimage_Wearehereinthenameofjesus1.mp3


**********************************************************************************


GÉCZI JÁNOS LACKÓRÓL-újraKlikkelj a linkre!




**********************************************************************************


LACKÓ KISKÉPZŐS FOTÓJA


A fotót Tóth Yoka Zsolt tette fel FACEBOOKra.,Szilágyi Lackó a kisképzőn, osztálytársakkal. Katt a képekre ha nagyobban szeretnéd látni.(felső fotón: Lackó jobbszélen,elöl)








*****************************************************************************


RÉGI SZTORIK
A FACEBOOK oldalra feltettem egy régi fotót kettőnkről-Lackó + én-ehhez szóltak hozzá többen: többek közt ZORRO DE BIANCO (Fehér Zoltán) képzőművész, aki személyesemlékeit irta le Lackóval kapcsolatban még a kisképzős-fősulis időkből...
A szöveget bemásolom ide:

Fehér Zoltán 
Én személyesen nem ismerlek, Zoé, de ez a kép sok mindent elmesél. Jól esik rá nézni.
Azt azért el kell regéljem, hogy amikor nyílt napra mentünk a fősulira anno Bodóczkyval, Lackó performensze a Barcsay-teremben volt az, ami végleg a jelentkezés mellé állított.
Na, erről majd mesélek... ;)
Kedd, 6:31 · 
Szilágyi Zoé 
Zorro:Juj mindenképp irj erről...!!!!!

Péter Viktória
Bodóczky Istvánnal?
Fehér Zoltán
Igen, Bodóczky Istvánnal. Ő volt az osztályfőnököm és a rajztanárom is egyben.


Zoé: a Barcsay teremben voltunk éppen, amikor egy piros hajú punk fazon berontott és az egyébként kissé unalmas, klisészerű be- és felvezető szöveget megszakítva, az éppen aktuálisan kiállított képeknek esett. (Mint utóbb rájöttem, ezek Lackó képei lehettek, tehát némi önkritikát is gyakorolhatott, bár nagyobb baja egyik műnek sem lett.)
Sajnos egészen pontosan nem emlékszem már a kinyilatkoztatásra, amit a képek hajigálása közben nyomatékosított, de azt tudom, hogy a radikalizmusa megfogott. Meg úgy általában: hatásos kis performansz volt, élesen szembeállítva a főiskolai tanárok udvarias és (számomra akkor) semmitmondó ömlengéseivel.
Tény, hogy azóta én is jelentősen konszolidálódtam, de akkor ez a Lackó-akció borzasztóan szimpatikussá tette a főiskolát. :)
Csak évekkel később tudtam meg, hogy kicsoda ő.

Nagyjából ez történt...



Péter Viktória
szoval szinten kiskepzo...:)
1 · 



******************************************************************************


GÉCZI JÁNOS irása Lackóról-


Ezt a szöveget Géczi János irta Lackóról

Élt e vidéken hajdanában egy Lackó keresztnevű festő, tőle vásároltam a kék kontúros kétalakos művet, neki ugyancsak sok gondja volt a saját színek nélküli várossal és az emlegetett színekkel. Egyszer-másszor lángveres tarajú pávakék hajjal vonult át a városon, hosszában a Jókai utcán, a Szabadság téren és a sétálónak hívott Kossuth utcán, szokásos útvonalán haladtában mindig sokáig érezhető volt az az alagút, amelyet teste fúrt a levegőbe, illetve a tömegbe. A merészek beszóltak neki, tetoválásai, csatjai, tűi, szegecsei, maszkot utánzó arckikészítése, extrém rongyokból-bőrökből gondosan összeválogatott öltözete ugyancsak megrémítette és feljajdulásra vagy keresztvetésre késztette a város némely lakóját és vendégeit, másokat viszont nem az öltözék egyes kellékei vadítottak meg, hanem, hogy Lackó testét és gúnyáját, mint amikor a bokrokat kerülgető, saját járást keresőre felakad a sok pókháló, rajzok ezüst vonalai és csíkjai tartották egybe.
Mindig szétdűlni kész lelkű volt ez a gyerekember. Öblös hangja, szitkozódó természete is erre utalt, követelőzései ugyancsak. A várossal elejétől végéig, templomgombtól a csatornázásáig adódott baja; lénynek tekintette, akivel összecsaphat, megvívhat, fel sem vetődött benne, hogy nem egyéb az közegnél, használatba vont térnél. Csoda, hogy negyvenegy éven át életben tudott maradni. S ehhez hozzájárult, köszönet érte, a város sokakat istápoló pszichiáter arkangyalnője.Talán egy belgyógyász is, de vélekedésemről a magyar írók, költők és képzőművészek orvosát, a Nap-természetű Csillag József doktort régebben kellett volna megkérdeznem. Ő ugyanúgy öngyilkolóvá lett.
Aztán akadtak, élete utolsó tíz évében, akik megszokták, hogy a csillogó színek szkafanderébe bújt vadember a sörért tenyérnyi rajzzal, a napokra elegendő élelemért szprével fújt arcképpel, tíz-húsz ezer forintért művészellátós eredetű, azaz a keretre szakszerűen felfeszített vásznú olajfestménnyel fizet. Valamennyi extravagáns helyi figura bizonytalan minőségű, sok esetben csupán alkalom szülte műtárgy tulajdonosává emelkedett, műtárgygyűjtővé, Szilágyi Lackó-birtokossá.
Hozzám többnyire a városból megtérve kiabált be, cigarettára, tejre várt, vagy pénzt kért. Ha meg rádűlt a csengőre, a kutyákkal vitába bonyolódott, és ha a hangzavart fokozandó közbeszólt a béka, majd a hegyoldal szajkója, nem sok választásom maradt, vagy betereltem és megitattam, vagy hirtelen fellelt munkámra hivatkozva nem fogadtam. Egyéb lehetőségem nem maradt. Néha jó volt vele beszélhetni, a legtöbbször azonban nem. Ide egy Pázmány Pétertől származó káromkodás kell, hogy sokszor mennyire nem volt jó vele beszélgetni. Voltak neki vallásos korszakai, látszott a szemén, mikor moszlim, mikor taoista, mikor Hit gyülekezetes, mikor pogány, mikor sátánista. Mikor szesztől, mikor szerektől bódult s mikor az olajfesték gőzétől. Mindig abban reménykedett, végtére is akadtak napok, amikor több képet is alkotott, így joggal hitte, hogy ő maga a Teremtő.
 (Géczi János-  Nyom. Veszprém-esszé. Palatinus Kiadó, Budapest, 2009. )


*******************************************************************************
Találkozás szegecses angyallal! (RAPTOR tollából!)

Habár sajnos nem is személyesen de találkoztam Lacussal a lakásán.Édes apja beinvitált a fenomenális punk kéjlakba.
Mikor megláttam az ajtót falat ahogy beléptem egyből megfogalmazódott bennem a kérdés. Mennyi festéket használt ő ehhez? ??
Az előtérben 2 erősítő(természetesen szét festett) meg egy eléggé megviselt szinten szín ábrázolatokkal ellátott dob felszerelés látható. Beléptem a szobájába az ajtón különböző zenekar nevek szerepeltek mint például Sex Pistols, Blondie stb….
Leültem a székébe és ámultam, épp hogy nem sírtam.
Az Érzelmi kaput az tette be mikor megfogtam lacus kabátját amiben mint kiderült végzett magával. Megölelgettem majd vissza raktam a szekrénybe. Vissza térve az előtérbe ahogy néztem az alakokat feltűnt egy nagy Zoé festmény a falon mint kiderült azért firkálta össze zoét mert épp össze vesztek valamin , Feltűnt viszont hogy kevés a festmény 5 6 darab volt talán abból 3 a Zoét ábrázolta azt hiszem .
Édes apja elkérte nevem telefon számom ha valami rendezvényre kerül a sor meghív.
Irtam a vendégkönyve egy pár sort már nem emlékszem mit
Rajzoltam egy szívet és bele írtam Lackó nevét.
Mindent össze vetve a feltűnő képhiánnyal ellentétbe isteni volt ott járni amint nyitva lesz megin én megyek szintén
Tán lacus most is az ablakban ül és vár ??? 

( RAPTOR , 2010, Várpalota)





*************************************************************************


Lackó-monotipia -régről!


Tóth Yoka Zsolt archivumából-"Kazincz mozdony",-monotipia Lackótól.A 80-as évekből való.