OKTÓBER 17- LACKÓ SZÜLINAPJA!
********************************************************************************-
INTERJÚ AZ UTAZÓ LACKÓMÚZEUM-TERVEMRŐL
Olvassátok ITT:
*********************************************************************************
FESTÉSZETNAPI MEGEMLÉKEZÉS LACKÓRÓL
Hogyan is lehetne másképp,-Lackó szülinapja PONT a festészet napjára esik! (október 17)
Ezalkalomból régi barátai megemlékezést tartanak a festőművészről a FONÓ-ban,este 20 órakor.
FONÓ BUDAI ZENEHÁZ ,
1116 Budapest
Stregova utca 3
Október 17-én,szerdán-20 órakor
FIATALOK FESZTIVÁLJA II.
(Szilágyi Lackó Nagy Andi festőművésszel )
**********************************************************************************
VAJDA MÓNIKA: AJÁNDÉK A TÚLVILÁGRA
********************************************************************************
LÉLEKTROMBÓZIS-LEVÉL LACKÓHOZ:
*****************************************************************************
NAPLÓ-s CIKK LACKÓRÓL, KIÁLLITÁSRÓL, EMLÉKMÚZEUMRÓL, :
Klikkelj IDE és elolvashatod!
http://naplo-online.hu/kultura_es_oktatas/20071006_ki_e__volt_szilagyi_laszlo_
(VESZPRÉMI NAPLÓ ONLINE -Irta:Varga Róbert)
Részlet a cikkből:
Szilágyi Zoé
"....Tervezett októberre egy emlékkiállítást is a Városi Művelődési Központban, de az elmarad. Kifejtette, tökéletesen tudja, ki miatt kellett lemondania a tárlatot, de harcosan hozzátette, hogy nem hátrál meg, s valahogy csak megrendezik elhunyt férje születésnapján a megemlékezést. Majd megjegyezte: de most nem is ez a lényeg, hanem a mozgó múzeum, hogy azt meg tudja csinálni.
Aztán nagy váltással hozzáfűzte, aki pedig szerinte igazán ismerte Szilágyi Lászlót, az tudja, ő pont az ellen tiltakozna, hogy nagyszabású, protokollal, öltönyös, nyakkendős fejesekkel telített tárlatot rendezzenek neki. Mert Szilágyi igazi, zseniális punk festő, művészember volt, aki gyűlölte az ilyesmit, nem a társadalmi elvárásoknak akart megfelelni, nem akarná, hogy bárki is kisajátítsa magának...."
(TELJES cikk a fent mellékelt linken + a Veszprémi "NAPLÓ"szombati számában.)
Ku*VAÉLET,már NEM küldhetek neked postán szülinapi MAIL-ARTot,nem vehetek se festéket,se vásznat,se sütit,se csokit,se az általad Oi imádott ORBIT rágót.,de még egy doboz cigit sem!
ILYEN földi dolgokkal te már nem tudsz mit kezdeni....
Engedd meg azért,drága kis Kócfajzatom,Lackóság,hogy mégis minden jót kivánjak neked,túlvilági sikon is.
Ezt a képet nemrég festettem rólad.Neked adnám,ha élnél....
Azért remélem,az ajándékoknak amit kivittem neked a temcsibe,örülsz.
Még a "titkosnak"is-TUDOD!
Mackód
ILYEN földi dolgokkal te már nem tudsz mit kezdeni....
Engedd meg azért,drága kis Kócfajzatom,Lackóság,hogy mégis minden jót kivánjak neked,túlvilági sikon is.
Ezt a képet nemrég festettem rólad.Neked adnám,ha élnél....
Azért remélem,az ajándékoknak amit kivittem neked a temcsibe,örülsz.
Még a "titkosnak"is-TUDOD!
Mackód
********************************************************************************-
INTERJÚ AZ UTAZÓ LACKÓMÚZEUM-TERVEMRŐL
Olvassátok ITT:
*********************************************************************************
FESTÉSZETNAPI MEGEMLÉKEZÉS LACKÓRÓL
Hogyan is lehetne másképp,-Lackó szülinapja PONT a festészet napjára esik! (október 17)
Ezalkalomból régi barátai megemlékezést tartanak a festőművészről a FONÓ-ban,este 20 órakor.
FONÓ BUDAI ZENEHÁZ ,
1116 Budapest
Stregova utca 3
Október 17-én,szerdán-20 órakor
FIATALOK FESZTIVÁLJA II.
- A kiállítás-sorozatot megnyitja: Bordács Andrea esztéta
- MEGEMLÉKEZÉS AZ ÉV ELEJÉN ELHUNYT SZILÁGYI LACUS FESTŐMŰVÉSZRE
- A megnyitón bemutatásra kerül: Ádám és Éva – Táncmetszet Dürer nyomán II.
(Szilágyi Lackó Nagy Andi festőművésszel )
**********************************************************************************
VAJDA MÓNIKA: AJÁNDÉK A TÚLVILÁGRA
Ajándék a túlvilágra
41 éves lenne októberben.
Belépne az ajtón és körülnézne, -ez igen bébi- mondaná látva a sok emlékét idéző képet, Veszprémiek által jól ismert bőrdzsekijét, gitárját, ecseteit és a sok alkotást amit készített még a főiskolai koroktól kezdődően élete végéig. Fényképek az ő minden napjaitól, olyanok amiket még nem látott a közönség. Írásai és riportfilm a ténykedéséről. Mind ezt szeretné bemutatni az özvegye, aki tíz évig volt társa, ihletője, lelki társa, barátja és szerelme is egyben. Özvegyével Szilágyi Zoéval tíz évig élt együtt, szerelem első látásra volt az ővék, első találkozásuk alakalmával egy kiállitás megnyitójára hívta az utcán leszólított lányt, két hónap múlva már házasok voltak. Az útjaik igaziból soha nem váltak el, mert szoros kötelékük megmaradt, csak nem éltek már együtt. Külön válásuk után össze jártak, Zoé új párjával rendszeresen találkoztak. Aki ismerte Lackót tudja jól, hogy skrizoféniája, mániái nem épp a kedveztek a békés családi élethez. Rohamai alkalmával mindenkit elüldözött maga mellől, még azt is akit szeretett.
Ez a kiáltás megidézné azt az alkotói termékenységet és magát az embert aki már nem lehet velünk. Sokak az ismeretlentől és vad megjelenése miatt tartottak tőle, pedig tiszta pillanataiban egy nyitott, kedves fickó volt, aki bárkivel képes volt elbeszélgetni az utcán. Ki ne látta volna ahogy végig dübörgött a Kossuth utcán, fekete bőrszerelésében, punk tarkabarka színekben pompázó hajával. Őt nem lehetett nem észre venni.
Szilágyi László 1966-ban született Veszprémben. Képző- és iparművészeti középiskolába járt, majd 1985-től 1991-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Gábor István, Diénes Gábor és Kokas Ignác voltak a mesterei. 1991-től 1994-ig, a legtehetségesebb pályakezdők között Derkovits-ösztöndíjat nyerte el. Expresz-szionista festőnek vallotta magát, az európai underground és a punk szubkultúra érdekelte, különösen vonzódott a berlini művészvilághoz.
Hazai és külföldi kiállításokon szerepeltek munkái. Több díjat és elismerést kapott. A David Bowie nemzetközi képzőművészeti pályázat egyik nyerteseként Bowie-tól személyesen vehette át a kitüntető díjat.
Sok kiállítás mellet még az utcazene fesztiválon is elismerték a veszprémi fiatalok Életszag díjjal még 2003 nyarán. Szerette a várost ahol született, a mediterrán művész-város atmoszférát, az ihletet adó környezetet.
Özvegye olyan anyagokat válogatott össze, amit a megélt közös alkotás, mindennapok tesznek ember közelivé. Nem egy képtárlatot készített elő a veszprémi művelődési központba október 25-re, hanem egy hatalmas veszteséggel és fájdalommal teli lélek emlékezése és tisztelgése halott férje emléke előtt. Tervezések, szervezések és anyaggyűjtések közepette meghiusítani látszik ez az emlékezés. Olyanok akik életében nem voltak Lackó mellett, nem támogatták munkáját és nem ismerték igaziból. Gopcsa Katalin művészettörténész Nagy Károllyal együtt akarnak saját kiállítást szervezni. A művészettörténész megkereste a szülőket s maga mellé állítva őket, Lackó özvegyét közösen az emlékkiállítás mihamarabbi lemondására utasították ellentmondást nem tűrően, a kezdeményezésre a Városi Művelődési Központ is vissza mondta a kiállítás megrendezését.
Az özvegy kiállításnak nem a hagyományos tárlat bemutatása a lényege hanem az, hogy ember közelivé tenni azt a művészt aki már nem mondhatja el hogyan is akarná megmutatni önmagát.
Távolabbi tervei Zoénak egy utazó múzeumot egy lakókocsiban, amiben Laci emlékére, bemutatja munkásságát, afféle Lackó-szentélyt, művészautót, -kifestve, kitapétázva Lackó dolgaival.
Reméljük az emléke fent marad a tárlatban ami a közösen megélt napok tesznek majd igazán élőszerűvé.
„A hideg hold teljes pompájában
Hallja a sírást az éjben
Angyal nem ereszkedik le hozzá
Csak az eső könnyezik a síron”
(RAMMSTEIN:"Zenedoboz/Spieluhr)
Vajda Mónika
41 éves lenne októberben.
Belépne az ajtón és körülnézne, -ez igen bébi- mondaná látva a sok emlékét idéző képet, Veszprémiek által jól ismert bőrdzsekijét, gitárját, ecseteit és a sok alkotást amit készített még a főiskolai koroktól kezdődően élete végéig. Fényképek az ő minden napjaitól, olyanok amiket még nem látott a közönség. Írásai és riportfilm a ténykedéséről. Mind ezt szeretné bemutatni az özvegye, aki tíz évig volt társa, ihletője, lelki társa, barátja és szerelme is egyben. Özvegyével Szilágyi Zoéval tíz évig élt együtt, szerelem első látásra volt az ővék, első találkozásuk alakalmával egy kiállitás megnyitójára hívta az utcán leszólított lányt, két hónap múlva már házasok voltak. Az útjaik igaziból soha nem váltak el, mert szoros kötelékük megmaradt, csak nem éltek már együtt. Külön válásuk után össze jártak, Zoé új párjával rendszeresen találkoztak. Aki ismerte Lackót tudja jól, hogy skrizoféniája, mániái nem épp a kedveztek a békés családi élethez. Rohamai alkalmával mindenkit elüldözött maga mellől, még azt is akit szeretett.
Ez a kiáltás megidézné azt az alkotói termékenységet és magát az embert aki már nem lehet velünk. Sokak az ismeretlentől és vad megjelenése miatt tartottak tőle, pedig tiszta pillanataiban egy nyitott, kedves fickó volt, aki bárkivel képes volt elbeszélgetni az utcán. Ki ne látta volna ahogy végig dübörgött a Kossuth utcán, fekete bőrszerelésében, punk tarkabarka színekben pompázó hajával. Őt nem lehetett nem észre venni.
Szilágyi László 1966-ban született Veszprémben. Képző- és iparművészeti középiskolába járt, majd 1985-től 1991-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Gábor István, Diénes Gábor és Kokas Ignác voltak a mesterei. 1991-től 1994-ig, a legtehetségesebb pályakezdők között Derkovits-ösztöndíjat nyerte el. Expresz-szionista festőnek vallotta magát, az európai underground és a punk szubkultúra érdekelte, különösen vonzódott a berlini művészvilághoz.
Hazai és külföldi kiállításokon szerepeltek munkái. Több díjat és elismerést kapott. A David Bowie nemzetközi képzőművészeti pályázat egyik nyerteseként Bowie-tól személyesen vehette át a kitüntető díjat.
Sok kiállítás mellet még az utcazene fesztiválon is elismerték a veszprémi fiatalok Életszag díjjal még 2003 nyarán. Szerette a várost ahol született, a mediterrán művész-város atmoszférát, az ihletet adó környezetet.
Özvegye olyan anyagokat válogatott össze, amit a megélt közös alkotás, mindennapok tesznek ember közelivé. Nem egy képtárlatot készített elő a veszprémi művelődési központba október 25-re, hanem egy hatalmas veszteséggel és fájdalommal teli lélek emlékezése és tisztelgése halott férje emléke előtt. Tervezések, szervezések és anyaggyűjtések közepette meghiusítani látszik ez az emlékezés. Olyanok akik életében nem voltak Lackó mellett, nem támogatták munkáját és nem ismerték igaziból. Gopcsa Katalin művészettörténész Nagy Károllyal együtt akarnak saját kiállítást szervezni. A művészettörténész megkereste a szülőket s maga mellé állítva őket, Lackó özvegyét közösen az emlékkiállítás mihamarabbi lemondására utasították ellentmondást nem tűrően, a kezdeményezésre a Városi Művelődési Központ is vissza mondta a kiállítás megrendezését.
Az özvegy kiállításnak nem a hagyományos tárlat bemutatása a lényege hanem az, hogy ember közelivé tenni azt a művészt aki már nem mondhatja el hogyan is akarná megmutatni önmagát.
Távolabbi tervei Zoénak egy utazó múzeumot egy lakókocsiban, amiben Laci emlékére, bemutatja munkásságát, afféle Lackó-szentélyt, művészautót, -kifestve, kitapétázva Lackó dolgaival.
Reméljük az emléke fent marad a tárlatban ami a közösen megélt napok tesznek majd igazán élőszerűvé.
„A hideg hold teljes pompájában
Hallja a sírást az éjben
Angyal nem ereszkedik le hozzá
Csak az eső könnyezik a síron”
(RAMMSTEIN:"Zenedoboz/Spieluhr)
Vajda Mónika
********************************************************************************
LÉLEKTROMBÓZIS-LEVÉL LACKÓHOZ:
Az előbb irtam egy szöveget,tiszta szivemből de mikor efgy fotót akartam beszúrni,problémák adódtak -s az egész szöveg ELSZÁLLT!!!
Ez az egész-meg AMÚGY is MINDEN!-úgy kiboritott,hogy sirógörcsöt kaptam.
ELEGEM VAN!ELEGEM van az álszent szemetekből.Meg akartam kimélni a Lackóblogot minden más témától mint Lackó emlékének megörzése,de NEM HAGYJÁK!
Megpróbálom azért újra...tán visszaadhatom AZT amit érzek.
Drága Lackóságom!
Bár azt mondják:"idővel MINDEN seb begyógyul!"-én egyre jobban sérülök hiányodtól!8 hónapja immáron,hogy egy szeles és hideg éjjelen-illetve hajnalon-elmentél,s itthagytál engem egy MÉG szelesebb & MÉG hidegebb világban!Hideg., s nem csak fizikai értelemben.
ÉN érzem magam bolyongó léleknek, ki megrekedt e-világ s a másvilág közt., -s kinek láthatatlan falak nyelik el néma kiáltását!!!
Egyre jobban fáj az élet,mert te már nem élhetsz.FÁJ a lélegzetvétel,-mert te már NEM tudtál lélegezni ott a gerendán lógva!Fáj végigmenni az utcákon,melyeket egykor TE is róttál,unos-untalan,nyughatatlan lelked börtönében...
FÁJ a szivem dobbanása,mert a te drága kis Lackószived nem dobban már többé.
FÁJ a napfény és FÁJ a hó-mert nem oszthatom meg már veled..HIÁBA voltunk külön,HIÁBA kezdtem új kapcsolatban.,valójában mindvégig CSAK veled voltam.
Maga a TUDAT hogy létezel-helyet adott számomra ebben a világban!Ha kiléptem erkélyemre, mely pont Veszprémre nyújt kilátást,s elnéztem feléd- a TUDAT hogy ott vagy-hogy VAGY!!!-lakásodban vagy épp valahol az utcák egyikében,elég volt ahhoz hogy értelmet adjon a világnak...
Most azonban tehetetlen vagyok mert lehetnének akár MILLIÓIM is-s felajánlhatnám ezt valakinek,csupán annyit kérve tőle érte hogy hozzon ide téged ÉLVE-a pénz az utolsó fillérig a zsebemben maradna.MertEZT az egyet még pénzzel sem lehet "elintézni!"A halált nem lehet kikerülni-akár sajátunkat,akár más emberét.
Elfuthatnék gyalog a világ végére.,körbefuthatnám az EGÉSZ földgolyót:akkor sem lelnélek sehol!
KELL LEGYEN VALAMI...egy dimenziókapu...bármiféle tudományos,-paranormális-időn s téren túli-megoldás-vagy az EGYETLEN út mi hozzád vezet,az a HALÁL!?
HIÁBA próbálom LERÁZNI ezt a SZÖRNYŰSÉGES KINT,hiába én...elbújhatnék egy sötét,ósdi kastély legsötétebb,legpókhálósabb szobájának legsötétebb zugába-s a fejemre húzhatnék egy süppedően vastag paplant is-összekuporodhatnék iciri-picirire,mint alig észrevehető bolhácska-a tény AKKOR is borotvaéles késként vágna lelkembe-az ELMÚLÁSOD ténye!
NEM!Nem múltál el."Csak"itthagytál....mikor megtudtam amit tettél,nem értettem,-nem hittem el hogy te azt hihetted:nincsen szükség rád!Hogy azt hitted:nem kellesz!Egy percre sem jutottam eszedbe mikor felvitted azt az ÁTKOZOTT létrát a padlásra,felálltál rá s megkötötted a gerendán az angol zászlódat?S MIELŐTT leugrottál,NEM gondoltál rám!?Vagy BOSSZÚBÓL tetted,mert elhagytalak anno?Vagy baleset volt,-megcsúsztál,és....vagy nem igazán fogtad fel,MIVEL játszol?
Kezdek egyre jobban becsavarodni,Lackó.Kezdem elkvesziteni a józan eszemet.GYŰLÖLÖM az életemet,melyen változtatni önerőből NEM tudok.GYŰLÖLÖM a kapcsolatomat,mely nem ad számomra SEMMIT!Gyűlölöm önmagam mert már alkotni sincs kedvem,ha meg olykor rámjön,kiadom magamból az energiát-de már NEM ad megnyugvást,megváltást....már nem.Csak tán mig rajzolok....de annak is:MI értelme...mi értelme!?
Gondolataim kezdenek zavbarossá válni...CSAK körülötted forognak a nap 24 órájában.Rólad álmodom,veled ébredek.És SENKI nem könnyiti meg.,sem a gyászomban,sem most nem állnak igazán mellém!SŐT!
Persze vannak akik együttéreznek de mit is tehetnének ők?
Semmit!
Bármerre fordulok,bármit próbálok,bárhogyan s bármivel-MINDEN gondolat vége HOZZÁD vezet!
ELSODORSZ mint a forgószél.Nincs megállás!NEM vagyok tekintettel már senkire,semmire,még önmagamra sem.Ha azt mondanák ugorjak a mélybe s te újra életre kelsz,leugranék.S bárkit feláldoznék ha azzal feltámaszthatnálak!
Itt viszont csend honol.HALOTT csend.Nem nyugodt,kellemes és pihentető,hanem könyörtelen némaság.
Magamrahagytál.Nincs már több meghittség,nincs pajkos-grübedlis Lackómosoly többé.,nincs meleg csak jégkorszak.És Méhes Marietta hangja csendül fel a távolban:
"Ragaszthatatlan sziv
Hiv magához-sziv magához!
Felejthetetlen iv-körbetáncol,magához láncol.
Unatkozhatnék is
De most az álom Maya fátyol
Mozdithatatlan áll
a másik oldal szembe magával
magamagával vár
nehezen ébredek fel
még itt az álom úgy találom
fárasztó egy reggel
nem kelek fel nem megyek el
alszom tovább
még itt az álom úgy találom
fárasztó egy reggel
nem kelek fel!"
(SOHA TÖBBÉ!
...ezt már ÉN tettem hozzá...)
Szilágyi Lackó ablaka
Ez az egész-meg AMÚGY is MINDEN!-úgy kiboritott,hogy sirógörcsöt kaptam.
ELEGEM VAN!ELEGEM van az álszent szemetekből.Meg akartam kimélni a Lackóblogot minden más témától mint Lackó emlékének megörzése,de NEM HAGYJÁK!
Megpróbálom azért újra...tán visszaadhatom AZT amit érzek.
Drága Lackóságom!
Bár azt mondják:"idővel MINDEN seb begyógyul!"-én egyre jobban sérülök hiányodtól!8 hónapja immáron,hogy egy szeles és hideg éjjelen-illetve hajnalon-elmentél,s itthagytál engem egy MÉG szelesebb & MÉG hidegebb világban!Hideg., s nem csak fizikai értelemben.
ÉN érzem magam bolyongó léleknek, ki megrekedt e-világ s a másvilág közt., -s kinek láthatatlan falak nyelik el néma kiáltását!!!
Egyre jobban fáj az élet,mert te már nem élhetsz.FÁJ a lélegzetvétel,-mert te már NEM tudtál lélegezni ott a gerendán lógva!Fáj végigmenni az utcákon,melyeket egykor TE is róttál,unos-untalan,nyughatatlan lelked börtönében...
FÁJ a szivem dobbanása,mert a te drága kis Lackószived nem dobban már többé.
FÁJ a napfény és FÁJ a hó-mert nem oszthatom meg már veled..HIÁBA voltunk külön,HIÁBA kezdtem új kapcsolatban.,valójában mindvégig CSAK veled voltam.
Maga a TUDAT hogy létezel-helyet adott számomra ebben a világban!Ha kiléptem erkélyemre, mely pont Veszprémre nyújt kilátást,s elnéztem feléd- a TUDAT hogy ott vagy-hogy VAGY!!!-lakásodban vagy épp valahol az utcák egyikében,elég volt ahhoz hogy értelmet adjon a világnak...
Most azonban tehetetlen vagyok mert lehetnének akár MILLIÓIM is-s felajánlhatnám ezt valakinek,csupán annyit kérve tőle érte hogy hozzon ide téged ÉLVE-a pénz az utolsó fillérig a zsebemben maradna.MertEZT az egyet még pénzzel sem lehet "elintézni!"A halált nem lehet kikerülni-akár sajátunkat,akár más emberét.
Elfuthatnék gyalog a világ végére.,körbefuthatnám az EGÉSZ földgolyót:akkor sem lelnélek sehol!
KELL LEGYEN VALAMI...egy dimenziókapu...bármiféle tudományos,-paranormális-időn s téren túli-megoldás-vagy az EGYETLEN út mi hozzád vezet,az a HALÁL!?
HIÁBA próbálom LERÁZNI ezt a SZÖRNYŰSÉGES KINT,hiába én...elbújhatnék egy sötét,ósdi kastély legsötétebb,legpókhálósabb szobájának legsötétebb zugába-s a fejemre húzhatnék egy süppedően vastag paplant is-összekuporodhatnék iciri-picirire,mint alig észrevehető bolhácska-a tény AKKOR is borotvaéles késként vágna lelkembe-az ELMÚLÁSOD ténye!
NEM!Nem múltál el."Csak"itthagytál....mikor megtudtam amit tettél,nem értettem,-nem hittem el hogy te azt hihetted:nincsen szükség rád!Hogy azt hitted:nem kellesz!Egy percre sem jutottam eszedbe mikor felvitted azt az ÁTKOZOTT létrát a padlásra,felálltál rá s megkötötted a gerendán az angol zászlódat?S MIELŐTT leugrottál,NEM gondoltál rám!?Vagy BOSSZÚBÓL tetted,mert elhagytalak anno?Vagy baleset volt,-megcsúsztál,és....vagy nem igazán fogtad fel,MIVEL játszol?
Kezdek egyre jobban becsavarodni,Lackó.Kezdem elkvesziteni a józan eszemet.GYŰLÖLÖM az életemet,melyen változtatni önerőből NEM tudok.GYŰLÖLÖM a kapcsolatomat,mely nem ad számomra SEMMIT!Gyűlölöm önmagam mert már alkotni sincs kedvem,ha meg olykor rámjön,kiadom magamból az energiát-de már NEM ad megnyugvást,megváltást....már nem.Csak tán mig rajzolok....de annak is:MI értelme...mi értelme!?
Gondolataim kezdenek zavbarossá válni...CSAK körülötted forognak a nap 24 órájában.Rólad álmodom,veled ébredek.És SENKI nem könnyiti meg.,sem a gyászomban,sem most nem állnak igazán mellém!SŐT!
Persze vannak akik együttéreznek de mit is tehetnének ők?
Semmit!
Bármerre fordulok,bármit próbálok,bárhogyan s bármivel-MINDEN gondolat vége HOZZÁD vezet!
ELSODORSZ mint a forgószél.Nincs megállás!NEM vagyok tekintettel már senkire,semmire,még önmagamra sem.Ha azt mondanák ugorjak a mélybe s te újra életre kelsz,leugranék.S bárkit feláldoznék ha azzal feltámaszthatnálak!
Itt viszont csend honol.HALOTT csend.Nem nyugodt,kellemes és pihentető,hanem könyörtelen némaság.
Magamrahagytál.Nincs már több meghittség,nincs pajkos-grübedlis Lackómosoly többé.,nincs meleg csak jégkorszak.És Méhes Marietta hangja csendül fel a távolban:
"Ragaszthatatlan sziv
Hiv magához-sziv magához!
Felejthetetlen iv-körbetáncol,magához láncol.
Unatkozhatnék is
De most az álom Maya fátyol
Mozdithatatlan áll
a másik oldal szembe magával
magamagával vár
nehezen ébredek fel
még itt az álom úgy találom
fárasztó egy reggel
nem kelek fel nem megyek el
alszom tovább
még itt az álom úgy találom
fárasztó egy reggel
nem kelek fel!"
(SOHA TÖBBÉ!
...ezt már ÉN tettem hozzá...)
Szilágyi Lackó ablaka
*****************************************************************************
NAPLÓ-s CIKK LACKÓRÓL, KIÁLLITÁSRÓL, EMLÉKMÚZEUMRÓL, :
Klikkelj IDE és elolvashatod!
http://naplo-online.hu/kultura_es_oktatas/20071006_ki_e__volt_szilagyi_laszlo_
(VESZPRÉMI NAPLÓ ONLINE -Irta:Varga Róbert)
Részlet a cikkből:
Szilágyi Zoé
"....Tervezett októberre egy emlékkiállítást is a Városi Művelődési Központban, de az elmarad. Kifejtette, tökéletesen tudja, ki miatt kellett lemondania a tárlatot, de harcosan hozzátette, hogy nem hátrál meg, s valahogy csak megrendezik elhunyt férje születésnapján a megemlékezést. Majd megjegyezte: de most nem is ez a lényeg, hanem a mozgó múzeum, hogy azt meg tudja csinálni.
Aztán nagy váltással hozzáfűzte, aki pedig szerinte igazán ismerte Szilágyi Lászlót, az tudja, ő pont az ellen tiltakozna, hogy nagyszabású, protokollal, öltönyös, nyakkendős fejesekkel telített tárlatot rendezzenek neki. Mert Szilágyi igazi, zseniális punk festő, művészember volt, aki gyűlölte az ilyesmit, nem a társadalmi elvárásoknak akart megfelelni, nem akarná, hogy bárki is kisajátítsa magának...."
(TELJES cikk a fent mellékelt linken + a Veszprémi "NAPLÓ"szombati számában.)
