CIKK FORÁSA:
Lackó – égen és földön
Szerző: Pethő Imre | Fotós: Cseh Zoltán | 2012. november 16. | 3 hozzászólás
Hátborzongató érzés volt szemben állni ennyi Szilágyi festménnyel. Az meg egyenesen elgondolkodtató, hogy milyen sokan voltak kíváncsiak rájuk.
Az Óváros Art Galéria és a Blog Kortárs Galéria Szilágyi kiállítása elementáris erővel bír. Még soha nem lehetett ennyi Lackó képet egyben látni. Még soha nem lehetett ennyi különböző időszakból, korai évektől az utolsókig származó festménnyel szemben állni. Nyugodtan kijelenthetjük: Lackó él. Mert élnek a képei. Ezek a festmények ma is gyomroznak, piszkálnak, szurkálnak, taposnak, zúznak, és néha simogatnak. Élnek. Üzennek. Üzenik, hogy Lackó közöttünk van, hogy Lackó zseniális, hogy Lackó helyet követel magának a veszprémi kultúrában, hogy Lackó üzen nekünk onnan fentről is.
A tárlat Óváros galériában látható része bebizonyítja, milyen sokszínű egyéniség volt ő. A Blogban kiállított képek erősek, óriási színerővel, energiával bírnak. De számomra legerősebb a hátsó részen egy lépcsőfordulóban látható képek voltak, mert ezek Lackó egykori lakásának lépcsőfeljáróját idézik meg. Három hangulat, három különböző helyszín, de egy közös téma.
A galéria eddigi legjobb kiállításának óriási érdeme, hogy kérdéseket vet fel. Olyan kérdéseket, amire választ kell adni.
Mennyi és mennyi jobbnál jobb Szilágyi kép van még magángyűjteményekben?! Hihetetlen mennyire termékeny alkotó volt. És bizony most már megérdemelne egy igazi, mindent átfogó életmű feldolgozást, megérdemelne egy digitális és egy háromdimenziós állandó kiállítást, ahol megjelenhetne Zoé és a család egy helyen, mert bizony mindketten ott voltak, vannak Lackó képeiben.
Nagyon érdekes volt látni mennyien jöttek el, mennyien voltak kíváncsiak a tárlatra, Szilágyi Lackóra. Mennyire örült volna, ha életében kapja meg ezt a figyelmet. Mert bizony sokan, nagyon sokan fordultunk el tőle mikor élt, mikor hangosan morogva járta a veszprémi utcákat, amikor a képeit árulta. Akkor kényelmetlen volt. Ma érdekes. De fogjuk ezt fel egyfajta bocsánatkérésnek, egyfajta Canossa járásnak.
A tárlat ezért is olyan erős, ezért is olyan érdekes. Ég és föld, élő és elmúlt találkozik itt egymással. És hatnak egymásra. Kérdeznek, felelnek, üzennek, csak figyelnünk kell. Figyeljünk és menjünk el, nézzük meg!
A tárlat ezért is olyan erős, ezért is olyan érdekes. Ég és föld, élő és elmúlt találkozik itt egymással. És hatnak egymásra. Kérdeznek, felelnek, üzennek, csak figyelnünk kell. Figyeljünk és menjünk el, nézzük meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése